Mint minden pergető horgász, én is türelmetlenül vártam már a süllő tilalom végét. A tavalyi évben ebben az időszakban fordult a kocka és a kezdeti ínséges évkezdet ekkor csapott át Kánaánba. Talán idén is megismétlődik ez a fordulat? Bizony megismétlődött, mert folyamatosan jöttek a halak a májusi, júniusi időszakban, szinte betlis pecánk alig akadt. Ám, a jobb méretű süllőket már szerényebben mérte a Duna mint az elmúlt esztendőben. Rendkívül érdekes tapasztalat volt, hogy ezéven nem az áradások adták a fogast, hanem az árhullámok közötti nyugodtabb időszakok... magas víznél csak balint fogtunk. Ez gyökeresen ellent mond a - nagy víz mozdítja ki a süllőt - elméletnek. Lám, a legfőbb szabály, hogy nincsen szabály. :o) Minden év más és más a Dunán és mindig alkalmazkodni kell a folyamatosan változó körülményekhez.

A nagy méretű Antax Beli, már az első bevetésen jó süllővel ajándékozott meg

A tilalom utáni első alkonyat már a kövezésen talált minket. Elégedetten méregettem a víztükröt, látván az itt-ott bucskázó keszegek fordulását. Ha van fehérhal a pályán, akkor lesz később ragadozó is, ami rájuk portyázik. :) Ebben az időszakban általában a nagyobb wobblerek jobban működnek, ezért egy 12 centis Antax Belit választottam ki wobbleres dobozomból, méghozzá citrom színben, hiszen sötét éjszaka volt várható. Sok fantáziát látok ebben a wobblerben, viselkedést tekintve valahol félúton helyezkedik el a Husky és az F-11 között. Tíz óra körül jár már az idő, mikor megjelennek az első rablások. Tőlem jobbra lévő barátaim közül, előbb mellédurrantott egy harcsa egyikük műcsalijának kiemeléskor, majd ráfordult a másikéra, de nem kapta el. Talán én következek? :o) Pár perc és éles koppintás szaladt végig pálcámon és már görbült is a bot. Gyönyörű, kettes süllőt vezettem ki a kövezéshez... a nagy méretű wobbler hátsó horga mélyen a hal torkában ült. Lám a Beli már rögtön az első bevetésen szép süllővel ajándékozott meg.

A hátsó horgot torokra vette a mohó rablóhal

Másnap Milán barátommal tértünk vissza a tetthelyre. Még mindig itt volt a kishal raj. Éreztük, hogy a vontatott wobbler folyamatosan keszegben döccen. Csak idő kérdése volt és érkezni fog a hőn áhított kapás. És bizony érkezett is, de ezúttal nem számomra, hanem Milán akasztott egy falánk tüskéshátút. A sikeres csali ezúttal egy Rapala Husky volt, szintén citrom színben. Lám, a nagy wobbler kell nekik, mint előző évben is, de ez nem is csoda, hiszen ebben ez időszakban az ivadék még túl apró, hogy ez legyen a darabosabb süllők fő tápláléka. Barátom haláról készítettünk pár képet, majd útjára engedtük a meglepett ragadozót. Faroktőig 48 centimétert mértünk. Gratuláltam a sikeres fogáshoz Milánnak. Idén ez volt az első dunai süllője. Lassan elcsendesedett a víz, éreztük, itt ma már nem terem számunkra babér, így hazafelé vettük az irányt.

Milán idei első dunai süllőjével

A 13 centi Husky kellett neki :o)

Következő hétvégére már megérkezett a zöldár. A kövezések víz alá kerültek és leszűkültek a lehetőségek a parti pergetők számára. Egy-egy falatka hely maradt csupán, ahova odafértünk gumicsizmában, ám ezek a spotok nem tartották a süllőt, csak őnöket sikerül horogvégre keríteni. Azok viszont jöttek folyamatosan, szinte bármilyen wobblerre. Jó lehetőség volt ez az időszak próbálgatni új fahalacskáimat, hiszen a szerb Antax műcsalikészítő manufaktúrától kaptam egy nagyobb wobbler csomagot. Vannak közöttük harcsás, süllős darabok, de ebben az időszakban a legeredményesebb csali egy kilenc centis Beli volt, mely hasonlóan viselkedik, mint az F-11, ám mégis elbír két darab négyes Ownert és igen jól dobható. Íme egy csokor a fogott ballerokból a teljesség igénye nélkül.

Süllős Antax trió

A tesztelést a BELI modellel kezdtem és már a kezdetektől igen jól muzsikált

Íme, egy balin szájában fityegve

Hasonló a mozgása, mint az F-11-nek, de sokkal jobban dobható, nagyobb horgokat elbír és cseppet sem sérülékeny

Matás balin :o)

Őn fehér színű SSR-9 re...

... és Rapala kilences felúszóra

A süket téli hónapok után igen élvezetes volt ez az időszak. Az ember szívesen ment le a vízpartra, hiszen tudta, jó eséllyel akasztani fog valamit, ha mást nem, egy balin csak be-be csúszik. Amikor a víz visszahúzódott, időről-időre a süllők is megmutatták magukat. Még a kisebbek is bőven negyven centi fölött voltak. Történt azonban a „semmi különös” pecák között egy hatalmas belenyúlás is, mikor az öreg folyó ránk borította a bőségszarut. Amikor sikerült elcsípni a szálat és szinte minden összejött. Nos, következő történetemben ennek a feledhetetlen éjszakának a történetét mesélem el majd, gyönyörű süllővel, harcsával és balinnal. Addig is görbüljön a bot mindenkinek ;o)

Ez a jobbacska süllő szintén Antax Belin akadt fenn