A történet címe ne tévesszen meg senkit sem! Nem arról van szó, hogy beálltam volna a határőrség kötelékébe, vagy az Afrikából érkező utazókat zargatnám. A cím arra utal, hogy legújabb horgásztúrám alkalmával megpróbáltam megfogni életem első afrikai harcsáját. Már nagyon régóta terveztem egy, e fajba tartozó, tájidegen hal becserkészését. Sajnos, ezidáig még csak meg sem fordultam olyan vízterületen, ahol telepítettek volna belőlük, hiszen ez a halfaj igényli a 17 fok feletti vízhőmérsékletet, így csak kisebb tavakba helyeznek ki állományt. Most azonban ez az ábránd kezdett valóságot ölteni, hiszen egy olyan tavacskára készültünk horgászni, ahova rendszeresen telepítenek ezekből a zord külsejű bajuszosokból.

Legújabb célpontunk a Tatabánya határában elterülő Galambász tó lett

Úgy döntöttünk, hogy ezen a július eleji, tikkasztó napsütéses szombaton meglátogatjuk a Tatabánya határában elterülő Galambász tavat. Úgy tudom a tó elnevezése a környékén tevékenykedő galambász egyesületekhez köthető. A békés környezetben található, fákkal körülvett tavacska felett időnként nagy rajban repültek el a csapatokba összeállt postagalambok. Bár nyitás előtt negyed órával érkeztünk a vízpartra, szabad állást csak nagy nehézségek árán találtunk. A tavat megkerülve egy fákkal borított, meredek partszakaszra esett a választásunk. A fák hűsítő árnyékot biztosítottak a tűző napsugarak elől, de alaposan meg is nehezítették dolgunkat, hiszen a víz fölé nyúló lombok miatt, a távoli dobások csak nagy ügyesség árán voltak megvalósíthatóak.

Mire felkelt a nap, felszereléseink már beélesítve várták az éhes halakat

Mivel elsődleges célom az afrikai harcsa állomány megritkítása volt, így a felszerelésemet is ennek a függvényében állítottam össze. Sajnos, mivel ezzel a halfajjal kapcsolatban nincsenek tapasztalataim, a megérzéseimre kellett hagyatkoznom. Így két csúszó etetőkosaras szereléket kötöttem a zsinór végére. A kosarakba erősen büdös, halas ízű etetőanyagot tömködtem, amibe beleszórtam egy zacskó apró szemű vérpelletet is. Ez az etetőanyag tavasszal odacsalta a szürkeharcsát is a csalihoz, csak nem tér el annyira a gusztusuk ezeknek a távoli rokonoknak. A horog 2-es méretű, széles öblű HAYABUSA kampó, amire az egyik boton egy szál dundi pióca, a másikon pedig egy 16 mm-es hallibut pellet került csali gyanánt. Fejben ezt az összeállítást képzeltem működőképesnek, de ha az élet esetleg mást hozna, majd menet közben módosítunk a dolgokon... Fater a szokásos pellet, giliszta párosítást választotta, békés halakat remélve.

Afrikai harcsára készülve, pióca csalit tettem a horogra

Szerelékek tehát a vízben, miután kicsit megtépáztam a felettem álló akác lombozatát, de a kapásjelzők nem nagyon akartak megmozdulni. Tőlünk balra a szomszéd srácok partra segítettek egy gyönyörű három kiló fölötti potykát, majd kicsivel később egy idősebb sporttárs egy afrikai harcsát szákolt meg. Mint kiderítettem a nyerő csalinak egy darabka virsli bizonyult. Nahát, mégiscsak vannak itt belőlük. A helyzet akkor nem reménytelen... - morfondíroztam magamban, miközben a piócával csalizott botom kapásjelzője vad rángatást jelzett. Határozott besuhintás után érzem, hogy valami igen erőteljesen küzd a zsinór végén.

Parton életem első afrikai harcsája

A hal mozgásából úgy ítéltem meg, hogy ez bizony az a fajta lesz, amiért idejöttem. Ugyanis, a megszokott oldalazós kitörések helyett egyhelyben forgott, akárcsak egy angolna. A partig viszonylag könnyen kihúztam, de itt eszeveszett rohangálásba kezdett. Muszáj volt engednem a féken, mire őkelme betört a part alámosásába és izmos testével befeszítette magát oda. Akárhogy erőltettem, nem akaródzott neki kijönni. Fater már azt mondta, hogy szakítsak, de én nem adtam fel ilyen könnyen. Belazítottam a zsinórt és elkezdtem dübörögni a lábammal, mire a hari kitört a fedezékből. Ismét fellángolt a küzdelem, de ezúttal már nem kapott több esélyt. Hamarosan a parton forgolódott életem első afrikai harcsája.

Csak másfél kilós, de szokatlan viselkedésével alaposan megdolgoztatott

Nagy buzgón újracsaliztam és vártam a következő kapást. Hamarosan azt vettem észre, hogy tőlem balra a harmadik állásban egy sporttárs vadul küzd valami szörnyeteggel. Odakíváncsiskodtam és tanúja lehettem egy gyönyörűséges négy és fél kilós afrikai harcsa kifárasztásának. A csali mint megtudtam, giliszta volt. A horgász engedélyével készítettem pár képet és gratuláltam a sikeres fogáshoz.

Egy szerencsés sporttárs egy gyönyörű négy és fél kilós afrikaival

Sajnos az eseménydús reggel után hosszú szünet következett. Immáron mindkét horgomon egy egy pióca tekergett, de komoly jelentkező nem akadt rájuk, csak apróbb pöcizések. Mivel ilyet harcsa nem csinál, még az afrikai sem, így a békés halaknak tulajdonítottam a próbálkozásokat. Faternak egész nap egy árva kapása nem akadt. Teljesen elvesztette a hitét az öreg. Én is kezdtem belefáradni a kapástalanságba, ezért egy rövid kitérőt tettem a szomszédnál, akinek időnként összejött egy-egy ponty. Megmutatta, hogy epres lebegtetéses csalit használ és adott is nekem pár szamócás ízesítésű mini lebegő bojlit.

Fater azért ilyen eredményes horgász, mert figyelme sosem lankad :o)

Egyik botomat tehát átszereltem pontyozóra. A horogra egy szilikon előkén fűztem fel egy 12 mm-es epres-halas pelletet, illetve egy darabot a szomszéd által adott lebegő bojliból. A kapás nem is váratott sokáig magára, de a hal mozgása nagyon furcsa volt. Mint kiderült egy vízalatti bokrot sikerült kifognom, amire valakinek a beszakadt szereléke volt rágubancolódva, az idegen szerlék végén pedig egy kis ponty körözött. Mókás pillanat volt. Partra emelés közben a kis potyka leakadt a horogról. Sebaj, legalább megszabadítottuk terhétől.

A magas part alaposan megnehezítette a horgászatot. Fel, le rohangáltunk egész nap

A következő kapás azonban már közvetlenül a hal szájába akadt meg. Szóltam faternak, hogy készüljön, mert ez most komolyabb példány lesz. Éreztem, nagyobb, mint amit az utóbbi horgászatok alkalmával sikerült partra segítenem. Öt perces küzdelem után sikerült megmeríteni a gyönyörűséges három és félkilós tőpontyot. Hibátlan példány volt, még talán nem is fogtam ilyen szépet. Színezete aranyosan csillogott a délutáni napsütésben. Nem is gondoltam volna, hogy ezen a kis tavon ilyen derék halat lehet akasztani. Egyébként az első zsákmányom, amit bojlival fogtam, bár volt még egy pellet is a bojli mellett.

 A következő zsákmány egy gyönyörű, egészséges aranyhasú tőponty volt

Bár csak három és fél kilós, de mégis fenséges

Teltek múltak a percek és faternál még mindig semmi. Már délután négy körül járhatott, amikor megjött az első kapása, de bevágáskor kihajlott az apró horga. Hiába, a gyenge felszerelést mindig egy jobb hal teszteli le. Nagyon elálmosodtam és leheveredtem a fűbe botjaim mellé. Ahogy bambán bámultam a kapásjelzőimet, azt vettem észre, hogy a piócás boton eszeveszettül el kezd liftezni a kutyanyelv, majd a bot spicce elkezd a víz felé hajolni. Egy pillanat alatt felpattantam és bevágtam. Újabb hari tekergődzött a horgon. Ezúttal nem hagytam, hogy bemeneküljön a part alá. Így hamarosan megmerítettük, az előzővel méretre teljesen megegyező másfél kilós afrikait. Lám, a pióca csali nagyon jól működik ezen a tavon.

 A pióca végül meghozta a nap második harcsáját is

A hal végbélnyílásából egy beszakadt szerelék zsinórja lógott ki forgókapoccsal a végén


A nyerő szerelék halas etetőanyaggal és piócával a horgon

Lassan közeledtünk a nap végéhez. Én elégedetten ücsörögtem székemen, hiszen fogtam két harcsát és egy gyönyörű tőpontyot. Fater viszont folyamatosan kesergett, hogy az előtte elterülő részen nincs egy nyomorult hal sem. És akkor megtörtén a csoda. Egy akkora suhintást halottam, hogy azt hittem ostorral csattintottak mellettem. Fater felvette a fárasztós pózt és pumpálta kifelé a két kilós aranyhasút a partra. Sikeresen megmerítettem, ne rajtam múljon az öreg aznapi egyetlen hala.

Fater becsülethala a nap végén érkezett

Most már egyikünk sem maradt haltalan a Galambász tavon. Így elégedetten pakoltuk össze felszerelésünket. Bár, más vizeken többet fogtunk és több kapásunk volt, de úgy érzem mégsem panaszkodhatunk, hisz nagyon szép halakat adott a tavacska. Ha a jövőben ismét kedvem szottyan afrikai harcsát fogni, biztos vagyok benne, hogy ismét ide fogok jönni és a táskámban mindig lesz pár szál pióca. Esetleg egy pár virsli... :o)

Kevés, de gyönyörű halakat adott ezúttal a Galambász tó