Lenn az alföld tengersík vidékin...

2012. június 20. - Bogyo_bacsi

Tovább

Fater nagy napja

Lassan elkezdődött horgásztúránk második napja, ahogy a napkorong felbukkant a mögöttünk terebélyesedő fák koronái fölött. Az előző napon is fogtunk pár tekintélyes méretű halat, de érzetük, a tó még tartogatja számunkra titkai legjavát. Az eseménytelen éjszakába belefásulva az újracsalizás műveletét csigalassúsággal végeztük el, hogy a derűs hajnalban ébredező halak ne az est szétázott csaliját találják meg. Etetésünkre ráfért volna a frissítés, de úgy gondoltuk, hogy stratégiát váltunk és szerelékeinket a tó közepére húzzuk be Gábor etetőhajójával, a horog mellé pedig egy marék pelletet és búzát szórunk csalogatás gyanánt.

 A nappal együtt ébredeztek a tétlen éjszaka után a tó horgászai

Orsóim némán tűrték, hogy a felkelő nap sugarai megsimogassák acélos testüket. A kapásban már nem is bízva, bambán bámultam a hajnali szellő által billegtetett kapásjelzőim táncát. Bár, a többiek kialudták magukat, én egy szemernyit sem szundítottam az éjszaka folyamán. Tudtam, kibírom alvás nélkül is a két napot, de ez egy hétre nyomot hagy majd frissességemben. Éppen ilyen gondolatok jártak az eszemben, mikor baloldali orsóm fékje fájdalmasan felsírt. Erre vártam már vagy tizenkét órája! Egy pillanat alatt akasztottam és elkezdtem fárasztani a nap első halát. Közben Csanád elektromos kapásjelzője is vad csipogással adta tudtunkra az újabb érdeklődő jelenlétét. Két nagy halat fárasztani nem könnyű egy ilyen kis stégen, főleg ha a hajnalban frissen felélénkült pikkelyesekkel hadakozik az ember. Így próbáltunk mindketten gyorsan pontot tenni a kaland végére.

 Két Baitrunnerem tettre készen várta a hajnali kapásokat

Miután Gabesz megszákolta kilenc kilós hajnali tövesemet, még ki sem emeltük a vízből, mikor másik, még bent lévő botom orsója is recsegve adta tudtomra a dupla kapást. Rögtön ott termettem és bevágtam, pedig imént fogott halam még a matracon pihent. Újra ketten fárasztottunk a stégen egymás zsinórja alatt - fölött átbukva, vicces Laokon csoportot alkotva szórakoztattuk ébredező szomszédainkat. Nem szeretem szárazon hagyni az általam fogott halakat, így a másodikat vendéget is keményen fogva fárasztottam ki, hogy minél előbb szabadon engedhessem mindkettejüket. Csanád pontya közben beleúszott a szomszéd stég szerelékébe és letépte magát. Nekem viszont sikerült tíz percen belül a második bajuszost is megszákolni, így lehetőséget kapva a dupla fogással való fotózásra. A második tükrös sem érte el a tíz kilót, bár csak ötven dekán múlott a határ elérése. A halak lerendezése után egyszerre engedtem őket vissza a matraccal. Az egyik jobbra, a másik balra úszott el, akár csak egy vízi balett előadáson. :o)

 Hajnali dupla fogás. Sajnos egyik hal sem ütötte a tízet

Két gyönyörű potyka a terítéken

Örömmel töltött el, hogy az előző nap kudarcot vallott dupla hallibut pellet, most ismét működni látszott, hiszen mindkét botom ezzel a csalival sült el egyszerre. Válaszként Csanád ismét javította a bojlival fogott pontyaink statisztikáját, hiszen sikerült elcsípnie egy kis híján öt kilós pikkelyest. Úgy gondolom, érdemes ezt a madáreledeles bojlit egy kicsit alaposabban górcső alá venni a jövőben. A halfogással járó sorozatos zajokra közben Sándor is felébredt éjszakai mámoros álmából és csalijait ő is felfrissítette a tó mélyén.

Újonnan szerzett bojlis merítőnk ezúttal is hibátlanul dolgozott


Csanád egy öt kilós tövest kerített horogvégre elsőként

Sándor is ébredezett mámoros álmából

A kapás sorozat szerencsére tovább folytatódott. A következő tíz kiló feletti töves ismét Csanád horgán veszített rajta. Sajnos nem tudom megmondani, hogy a csali itt mi volt, mert a sok fogás között az emlékeim elhalványultak már, de ami ez után következett, arra kristálytisztán emlékszem.

A nap előrehaladtával egyre nagyobb pikkelyesek vették fel csalijainkat

Egy brutális kapásba vágtam bele éppen, amikor érzetem, nem mindennapi hal akadt a horgomra. Ellenfelem a tíz kiló felettiek lomhaságával indult meg oldalra. Minden horgásztudásomat latba kellett vetnem, hogy ki tudjam fárasztani a zsebkendőnyi területen hatalmas ellenfelemet. Amikor először megláttuk a behemót tükrös hátát, Gabesz gyomra egyből összerándult, hogy talán megdöntöm 21 kilós helyi rekordját, de a szákolás után ezt el is vetettük, ugyanis halamnak nem volt mély, csüngő hasa és a mérlegen mindössze 14 kilósnak bizonyult. Ám, ez sem rossz eredmény. Sőt, a reggeli jövevény beállította új tükörponty rekordomat.

És megjött a hal, amiben reménykedtem


A 14 kilós óriás beállította új tükörponty rekordomat

Egyáltalán nem számítottunk ilyen brutális kezdetre az első nap ritka fogásai után. A halak sorban adták át egymásnak a helyet matracunkon. Először Csanád szákolt egy tízplusszos pikkelyest, majd ugyancsak ő egy kis háromkilóst, ami nem kevesebb, mint három bojlit vett fel egyszerre. Tőlünk jobbra egy szlovákiai magyar család horgászott. Mikor az ő szerelésüket is behúztuk, sikerrel akasztottak ők is egy nyolcas forma potykát. Azért megjegyezném, hogy ilyen termetes halakat nem igen láttuk, hogy máshol fogtak volna a tavon, csak a mi és a velünk szomszédos stégeken volt ilyen izgalmas a délelőtt.

A következő töves is jócskán meghaladta a tíz kilót


Ez a kis hármas egy tripla bojli füzért vett fel

Jobboldali szomszédunk is sikerrel járt végül

Egy nyolc kilós tükrös került vissza a vízbe

Közben kiérkezett fater is a tópartra. Átadtam neki pontyozó botjaimat és áttelepedtem a stég mögötti kis öbölbe ragadozó halakat fogni. Nagy élmény ekkora pontyokat nyakon csípni, de gyorsan bele lehet fáradni a módszer monotonságába. Így két úszós szereléket pöccintetem be az öböl vizébe. Az egyiket pióca csokorral, míg a másikat halszelettel csaliztam. Meglepetésemre a piócás horgomra volt először kapás és egy 43 centis kis csukát sikerült megszákolnom. Természetesen rögtön vissza is engedtem a vízbe, nőjön még pár kilót.

Piócára jött a csuka ifjonc

Miközben én a ragadozó halak cserkészésével foglalatoskodtam, a srácok sem maradtak tétlenek. Először Csanád csapott be egy újabb szép pikkelyes potykát, majd Sándor szákolt meg egy gyönyörű dundi 12 kilós tövest. Bár, a délután jóval kevesebb halat adott, mint a reggel, azért senkinek sem volt oka panaszra.

Sándor is fogott egy gyönyörű 12 kilós tövest


Amilyen gyenge volt az előző nap, most olyan jól evett a hal

Már azt hittük, hogy nem lehet ezt tovább fokozni, de ekkor érkezett meg a nap hala. A kapás fater botján, vagyis pontosabban az enyémen következett be. A húzásba pedig Csanád vágott bele, mert fater a környéken sem volt. Persze ahogy odarohant, át is vette tőle a botot. Nem is tudom, kinek a nevéhez lehetne behúzni a gigászi küzdelemben legyőzött 16,5 kilós óriás tükörpontyot. Természetesen mindenki faternak gratulált, hisz ő fárasztotta ki az új rekordját, de azért ebben vastagon benne volt Csanád ébersége és az én taktikám szerint felcsalizott botom eredményessége is. Mivel azonban mindnyájan úriemberek vagyunk, mi is gratuláltunk faternak új rekordfogásához.

Matracon fater új rekord hala...


... egy 16 és feles pikkelytelen behemót

Míg a nagy hallal bíbelődtek horgásztársaim, azt vettem észre, hogy leheletnyit megmozdult a kapásjelző a másik pontyos botomon is. Közelebb álltam, ha esetleg szükség lenne a gyors reagálásra. És mit ad Isten, így is lett. Csak úgy süvített le a zsinór a dobról. Fater egyből ajánlkozott, hogy ezt is átveszi, de intettem neki, hogy foglalkozzon a frissen kifogott pontyával. Így míg mindenki fatert ünnepelte, csendben partra segítettem új nyurga rekordomat, ami 11,5 kilójával csupán éppen hogy meghaladta előző túrám legnagyobb vadpontyának súlyát.

Végül én zártam a napot új nyurga rekordommal, egy 11,5 kilós vadpontyal

Ezek a kapitális halak voltak túránk második napjának utolsó fogásai. Az éjszaka ismét csendet és megnyugvást hozott a napközben kifáradt pontyhorgászoknak. Ám volt egy rendkívül kitartó ember, aki nem nyugszik bele csak úgy a tétlenségbe, és az éjszakát a tó ragadozóinak becserkészésével töltötte, nem is eredménytelenül. A trilógia befejező részében megtudjátok, mit adott nekem az éjszakai virrasztás, illetve kipihent társaimnak a következő reggel, mielőtt elhagytuk volna a tavat.

Végén csattan az ostor

Lassan a végéhez közeledett a kíméletlenül tűző napon töltött vesszőfutásunk, ahogy a narancs színű labda lomhán közelített a horizont felé. A tikkasztó meleg, bár csodás halakkal ajándékozott meg minket, erősen próbára tette kitartásunkat. A késő délutáni órákat az elvonuló vihar által helybenhagyott felszerelésünk rendezésével, újracsalizással és etetésünk felfrissítésével töltöttük. Jómagam elballagtam a halőrházhoz zuhanyozni, így szinte újjászületve tértem vissza horgászállásunkhoz. Fater is megérkezett a tópartra, hogy a napközbeni telefonváltásokon felcsigázva, kivegye részét a termetes halak megtizedeléséből a Tata és Agostyán között elterülő Római tavon.

Lassan nyugovóra tér a napkorong a tatai horizonton

Most már három pár bottal vártuk a kapásokat, de az elvonuló front kissé elvette a békés halak étvágyát. Elsőnek a harcsázó botom fékje reccsent meg. Mire odaértem a kapásjelző be volt esve a vízbe. Megfeszítettem a zsinórt, de nem éreztem ellenállást, így a helyén hagytam a három szál piócával csalizott 5/0-ás húskampót. Egy óra múlva ismét valami megszaggatta az orsó fékjét, de most sem sikerült akasztanom, pedig igen agresszív húzás volt. Lehet, hogy hiba volt, de ekkor lemondtam a harcsázásról, hisz Ricsi barátom 12 órás jegye pont lejárt. Így már csak négy bojlis botot hagytunk bent, a horgok mellé fűzött nagyméretű hallibut pelletekkel. Az első halat faternak sikerült megszákolnia. Egy szép két kiló fölötti pikkelyes küzdött meg a nagyméretű csalival. Persze nem ekkora pontyokra készültünk, de hiszen a reggel is hasonlóan kezdődött...

Fater még ki sem érkezett a tópartra, máris halat akasztott

Lassan elsötétült a táj. Izgalmat csak az időnként megugró, kapásjelzőbe rögzített világítópatronok fénye okozott, ahogy megemelkedtek, majd visszaestek a helyükre. Persze erre nem lehetett bevágni, hisz csupán a kisebb pontyok próbálkoztak a számukra túlságosan nagy csalival. Sajnos, az éjszaka nem volt békésnek mondható, mert a felhőkben érkező vérszívó rovarok mellett, a közeli horgászstégeken kibontakozó táncos – zenés mulatság is alaposan megborzolta idegszálainkat. Kis reményt adott a kínlódásba, hogy este tizenegy körül a gáti szakaszon egy kilenc kilós tőpontyot szákolt meg egy másik társaság. Ez a röpke remény azonban lassan tovaszállt, ahogy a fáradtság erőt vett rajtam. Botjaim mellett ülve fejem előrebicsaklott, majd álomba szenderültem. Igazi mély, fáradtsággal átitatott álom volt ez, amibe gyorsvonatként süvített bele felsíró orsóm vad recsegése. Egy szempillantás alatt talpra ugrottam és besuhintottam, a már nem várt látogatónak.

Az eseménydús nap egy gyönyörű tükrössel búcsúzott tőlünk

A kerek bajuszos a maga tíz kilójával beállította új tükörponty rekordomat

Éreztem, jól akadt a horog. Böszme vendégem elődjeitől eltérő módon, nem vad kirohanásokkal, hanem egyhelyben történő súlyos forgásokkal, kavargásokkal adta fel a leckét számomra. Álmomból felriadva, kábán irányítottam, a magát megadni nem nagyon akaródzó éjszakai betyárt. Tíz perces küzdelmet követően, sikerült matracra fektetnem életem eddigi legnagyobb, kereken tíz kilós tükörpontyát. Valahogy a tükrösök ezidáig elkerültek engem, de most és itt, revánsot vettem ezért. A horog ütötte seb fertőtlenítése és a fényképezés után óvatosan útjára engedtem ezt a gyönyörű pikkelytelen rekordhalat.

 Új pontymatracunk sokat segített a halak mozgatásában és visszaengedésében

Egy utolsó fotó a búcsú előtt...

Miután újracsaliztam, ismét elfoglaltam kényelmesnek cseppet sem mondható helyemet a nekem jutott vasszéken. Fél órát sem kellett várni az újabb akcióig. Ezúttal fater botja emelkedett bevágásra. Egyből segítségére is siettem a merítővel, bár a vihar által felkavart kakaó barna vízben csak nagy sokára pillantottam meg apám termetes zsákmányát. Többszöri próbálkozásra sikerült csak megmeríteni a tizenegy kilós tőpontyot. Fater tiszta extázisban volt, miközben rendbe tette élete harmadik legnagyobb halát. Arcán szokatlan révült lelkiállapot tükröződött, miközben a fényképezőt kattintgattam róla. Erre a halra most nagyon büszke volt. Bár, nem ez volt az eddigi legnagyobb, de ezt ezúttal a saját felszerelésével, a saját elképzelései szerint csalta horogra. A gratuláció után a hal mehetett vissza a vízbe, én pedig a sátorba aludni. Ricsit kértem meg, hogy figyeljen botjaimra, amíg megpróbálok pár órát szunyálni.

Fater szinte extázisban fárasztotta ki az est sötétjében 11 kilós ellenfelét

Félelmetes amikor így néz... :o)

Nanana!!!

A hűvös éjszaka a sátorban nagyon kellemes klímát teremtett. Olyan jót aludtam, mint az elmúlt hét kánikulája alatta egyszer sem a négy fal között. Észre sem vettem, úgy elröppent a hajnalig tartó négy óra, mikor fater kiabálására riadtam fel. Tudtam hala van, így kitápászkodtam a sátorból, hogy megszemléljem a már parton fickándozó hét kilós tövest. Természetesen készítettem róla is pár fényképet. Az éjszaka izgalmai után, a hajnal megnyugvást hozott apám ábrázatára. A hal visszaengedése után, újracsaliztam botjaimat és megkértem, a már indulni készülő Ricsit, hogy evezzen be nekünk még egy utolsó etetésre, hogy az előttünk lévő terület a továbbiakban se veszítsen varázsából.

A felkelő nap sugarai egy gyönyörű tőpontyot találtak matracunkon

A hajnal végre békét és nyugalmat hozott apró csapatunkra

Miután megbeszéltük barátommal, hogy legközelebb a Búbánat völgy környéki Duna szakaszt fogjuk együtt megvallatni, elbúcsúztunk egymástól. Mint előző nap, most is az első kapásra délelőtt tíz óráig kellett várni. A kilenc kilós nyurga ezúttal az én horgomat vette fel. A hétvége alatt egyetlen halat sem veszítettem még, így magabiztosságom is jelentősen megnőtt ekkorra. Minden teketóriázás nélkül fárasztottam ki a tíz kiló alatti vadpontyot. Az új harmincas SIMANO zsinórom eszméletlenül jó tűrte az igénybevételt és kettes méretű HAYABUSA horgom sem akadt rosszul egy alkalommal sem. Ezen a hétvégén, minden úgy ment, ahogy elterveztem. Már csak egy nagyobb hal hiányzott, ami ténylegesen próbára teszi felszerelésemet.

Az esti tükrös után folytattam a nyurgák kitermelését...

... bár a szilva aszaló melegben ez nem volt könnyű munka

A halak végül csobbantak egyet a tóban, bár ezt mi is szívesen megtettük volna

Közben a nap tikkasztó sugarai folyamatosan szívták ki belőlünk az életerőt. Egyszerűen nem volt hova menekülni. Szerencsére fater hozott magával egy napernyőt, ami alá behúzódtunk a forró napsütés elől. Csak akkor rohantunk ki, ha valamelyikünk botján kapást észleltünk. Kora délután nekem volt egy akasztásom, ami rögtön akadóba is menekült. Minden trükköt bevetettem, de végül mégiscsak szakítani kellett. :o( Közben fater egyik botját amurozóra szerelte, egy 16 mm hínár-sás ízesítésű pelletet felkínálva a szilikon előkén. Éppen mellettem szunyált, mikor észrevettem, hogy kapásjelzője felemelkedik, majd megreccsen az orsó fékje. Akkorát ordítottam rá, hogy majdnem felborult a székkel. :o) Sikeres akasztás után a partra kurblizta hét és feles nyurga pontyát, mellyel a kezében bemutatott pár zsonglőrmutatványt a fényképezőgép előtt. :o)


A vadul tűző nap elől csak egy kis ernyő nyújtott fedezéket

Egy nyurga faternak is összejött. Egy hibátlan hét és feles vadponty

Késő délutánra tudatosult bennünk, hogy nem fogjuk kibírni reggelig a küzdelmet. Pirosra sült bőrünk valósággal égett testünkön. Kiszáradt ajkunknak, a már rég felmelegedett vizünk sem adott felfrissülést. Úgy döntöttünk hát, hogy összecsomagolunk, hiszen már nem vágytunk másra, mint egy hideg zuhanyra és pihenésre a szoba hűvös árnyékában. A sors viszont nem így írta meg a forgatókönyvet. Szépen lassan elkezdtük bontani felszerelésünket. Először a sátrat, hálózsákot pakoltuk össze, majd az elemózsiás, csalis szatyrokat, pontymatracot. Végül már csak a két beélesített botom maradt a parton, mikor süvítő kapás szakította meg a monoton munkát. Ahogy bevágtam, karikába hajlott a három és fél librás bojlis botom. Hűha, talán most jön majd a hétvége hala? - eszméltem fel. Az óriás ponty, mint egy tengeralattjáró indult meg újra és újra. A hétvége alatt, most érzetem először, hogy nem én vagyok az ura a helyzetnek.


Ha tíz perccel előbb jött volna, neki is jutott volna matrac :o(

Ez volt az, amire már tényleg nem számítottunk indulás előtt pár perccel

A tizennégy és fél kilós behemót életem eddigi második legnagyobb hala

A féktelen behemót többször is átúszott másik damilomon, így akrobata mutatványokkal kellett átbújnom, még bent lévő botom zsinórja alatt, hogy egy pillanatra se szakadjon meg a kapcsolat köztünk. Miután fater kitekerte másik szerlékemet is, nyílt igazi terem a fárasztásra. Kellett is, mert a harc még csak most kezdődött. Lassú, méltóságteljes, a tíz kiló felettiekre oly jellemző, lomha mozgással próbált megszabadulni ellenfelem terhétől. Mikor először megláttam fordulni az óriási haltestet, teljesen elképedtem. Ebből még akár rekord is lehet... Vagy ötször meg kellett pipáltatnom, mire sikerült megmeríteni zsákmányomat. Éppen hogy belefért új bojlis szákunkba, a mérlegen tizennégy és fél kilót nyomó behemót tőponty. Örömöm leírhatatlan volt. Sajnos, a pontymatracot már elpakoltuk, így a puha fűre fektettük le az termetes hústömeget. Össze is gyűltek a gát horgászai megcsodálni a nem mindennapi fogást.


A hibátlan pikkelyes bearanyozta a napunkat

Bár a kíméletesség eszközeit elcsomagoltuk már, azért vele is óvatosan bántunk

És végül ő is visszanyerte a szabadságát... :o)

Miután visszaengedtük a hétvége legnagyobb halát, kitörő örömmel csomagoltuk el még szanaszét lévő felszelésünket. Kedvenc tavunk ismét nem mindennapi élménnyel ajándékozott meg minket. Ki tudja, ha maradtunk volna éjszakára, lehet még lett volna részünk néhány páratlan élményben, de úgy érzetük ennyi elég volt mára. Kell hagyni legközelebbre is valamit... :o)

 Augusztusban újra kifoglak! Addig szedj fel még pár kilót!

Afrikai bevándorlók nyomában

A történet címe ne tévesszen meg senkit sem! Nem arról van szó, hogy beálltam volna a határőrség kötelékébe, vagy az Afrikából érkező utazókat zargatnám. A cím arra utal, hogy legújabb horgásztúrám alkalmával megpróbáltam megfogni életem első afrikai harcsáját. Már nagyon régóta terveztem egy, e fajba tartozó, tájidegen hal becserkészését. Sajnos, ezidáig még csak meg sem fordultam olyan vízterületen, ahol telepítettek volna belőlük, hiszen ez a halfaj igényli a 17 fok feletti vízhőmérsékletet, így csak kisebb tavakba helyeznek ki állományt. Most azonban ez az ábránd kezdett valóságot ölteni, hiszen egy olyan tavacskára készültünk horgászni, ahova rendszeresen telepítenek ezekből a zord külsejű bajuszosokból.


Legújabb célpontunk a Tatabánya határában elterülő Galambász tó lett

Úgy döntöttünk, hogy ezen a július eleji, tikkasztó napsütéses szombaton meglátogatjuk a Tatabánya határában elterülő Galambász tavat. Úgy tudom a tó elnevezése a környékén tevékenykedő galambász egyesületekhez köthető. A békés környezetben található, fákkal körülvett tavacska felett időnként nagy rajban repültek el a csapatokba összeállt postagalambok. Bár nyitás előtt negyed órával érkeztünk a vízpartra, szabad állást csak nagy nehézségek árán találtunk. A tavat megkerülve egy fákkal borított, meredek partszakaszra esett a választásunk. A fák hűsítő árnyékot biztosítottak a tűző napsugarak elől, de alaposan meg is nehezítették dolgunkat, hiszen a víz fölé nyúló lombok miatt, a távoli dobások csak nagy ügyesség árán voltak megvalósíthatóak.


Mire felkelt a nap, felszereléseink már beélesítve várták az éhes halakat

Mivel elsődleges célom az afrikai harcsa állomány megritkítása volt, így a felszerelésemet is ennek a függvényében állítottam össze. Sajnos, mivel ezzel a halfajjal kapcsolatban nincsenek tapasztalataim, a megérzéseimre kellett hagyatkoznom. Így két csúszó etetőkosaras szereléket kötöttem a zsinór végére. A kosarakba erősen büdös, halas ízű etetőanyagot tömködtem, amibe beleszórtam egy zacskó apró szemű vérpelletet is. Ez az etetőanyag tavasszal odacsalta a szürkeharcsát is a csalihoz, csak nem tér el annyira a gusztusuk ezeknek a távoli rokonoknak. A horog 2-es méretű, széles öblű HAYABUSA kampó, amire az egyik boton egy szál dundi pióca, a másikon pedig egy 16 mm-es hallibut pellet került csali gyanánt. Fejben ezt az összeállítást képzeltem működőképesnek, de ha az élet esetleg mást hozna, majd menet közben módosítunk a dolgokon... Fater a szokásos pellet, giliszta párosítást választotta, békés halakat remélve.

Afrikai harcsára készülve, pióca csalit tettem a horogra

Szerelékek tehát a vízben, miután kicsit megtépáztam a felettem álló akác lombozatát, de a kapásjelzők nem nagyon akartak megmozdulni. Tőlünk balra a szomszéd srácok partra segítettek egy gyönyörű három kiló fölötti potykát, majd kicsivel később egy idősebb sporttárs egy afrikai harcsát szákolt meg. Mint kiderítettem a nyerő csalinak egy darabka virsli bizonyult. Nahát, mégiscsak vannak itt belőlük. A helyzet akkor nem reménytelen... - morfondíroztam magamban, miközben a piócával csalizott botom kapásjelzője vad rángatást jelzett. Határozott besuhintás után érzem, hogy valami igen erőteljesen küzd a zsinór végén.


Parton életem első afrikai harcsája

A hal mozgásából úgy ítéltem meg, hogy ez bizony az a fajta lesz, amiért idejöttem. Ugyanis, a megszokott oldalazós kitörések helyett egyhelyben forgott, akárcsak egy angolna. A partig viszonylag könnyen kihúztam, de itt eszeveszett rohangálásba kezdett. Muszáj volt engednem a féken, mire őkelme betört a part alámosásába és izmos testével befeszítette magát oda. Akárhogy erőltettem, nem akaródzott neki kijönni. Fater már azt mondta, hogy szakítsak, de én nem adtam fel ilyen könnyen. Belazítottam a zsinórt és elkezdtem dübörögni a lábammal, mire a hari kitört a fedezékből. Ismét fellángolt a küzdelem, de ezúttal már nem kapott több esélyt. Hamarosan a parton forgolódott életem első afrikai harcsája.

Csak másfél kilós, de szokatlan viselkedésével alaposan megdolgoztatott

Nagy buzgón újracsaliztam és vártam a következő kapást. Hamarosan azt vettem észre, hogy tőlem balra a harmadik állásban egy sporttárs vadul küzd valami szörnyeteggel. Odakíváncsiskodtam és tanúja lehettem egy gyönyörűséges négy és fél kilós afrikai harcsa kifárasztásának. A csali mint megtudtam, giliszta volt. A horgász engedélyével készítettem pár képet és gratuláltam a sikeres fogáshoz.

Egy szerencsés sporttárs egy gyönyörű négy és fél kilós afrikaival

Sajnos az eseménydús reggel után hosszú szünet következett. Immáron mindkét horgomon egy egy pióca tekergett, de komoly jelentkező nem akadt rájuk, csak apróbb pöcizések. Mivel ilyet harcsa nem csinál, még az afrikai sem, így a békés halaknak tulajdonítottam a próbálkozásokat. Faternak egész nap egy árva kapása nem akadt. Teljesen elvesztette a hitét az öreg. Én is kezdtem belefáradni a kapástalanságba, ezért egy rövid kitérőt tettem a szomszédnál, akinek időnként összejött egy-egy ponty. Megmutatta, hogy epres lebegtetéses csalit használ és adott is nekem pár szamócás ízesítésű mini lebegő bojlit.

Fater azért ilyen eredményes horgász, mert figyelme sosem lankad :o)

Egyik botomat tehát átszereltem pontyozóra. A horogra egy szilikon előkén fűztem fel egy 12 mm-es epres-halas pelletet, illetve egy darabot a szomszéd által adott lebegő bojliból. A kapás nem is váratott sokáig magára, de a hal mozgása nagyon furcsa volt. Mint kiderült egy vízalatti bokrot sikerült kifognom, amire valakinek a beszakadt szereléke volt rágubancolódva, az idegen szerlék végén pedig egy kis ponty körözött. Mókás pillanat volt. Partra emelés közben a kis potyka leakadt a horogról. Sebaj, legalább megszabadítottuk terhétől.


A magas part alaposan megnehezítette a horgászatot. Fel, le rohangáltunk egész nap

A következő kapás azonban már közvetlenül a hal szájába akadt meg. Szóltam faternak, hogy készüljön, mert ez most komolyabb példány lesz. Éreztem, nagyobb, mint amit az utóbbi horgászatok alkalmával sikerült partra segítenem. Öt perces küzdelem után sikerült megmeríteni a gyönyörűséges három és félkilós tőpontyot. Hibátlan példány volt, még talán nem is fogtam ilyen szépet. Színezete aranyosan csillogott a délutáni napsütésben. Nem is gondoltam volna, hogy ezen a kis tavon ilyen derék halat lehet akasztani. Egyébként az első zsákmányom, amit bojlival fogtam, bár volt még egy pellet is a bojli mellett.

 A következő zsákmány egy gyönyörű, egészséges aranyhasú tőponty volt

Bár csak három és fél kilós, de mégis fenséges

Teltek múltak a percek és faternál még mindig semmi. Már délután négy körül járhatott, amikor megjött az első kapása, de bevágáskor kihajlott az apró horga. Hiába, a gyenge felszerelést mindig egy jobb hal teszteli le. Nagyon elálmosodtam és leheveredtem a fűbe botjaim mellé. Ahogy bambán bámultam a kapásjelzőimet, azt vettem észre, hogy a piócás boton eszeveszettül el kezd liftezni a kutyanyelv, majd a bot spicce elkezd a víz felé hajolni. Egy pillanat alatt felpattantam és bevágtam. Újabb hari tekergődzött a horgon. Ezúttal nem hagytam, hogy bemeneküljön a part alá. Így hamarosan megmerítettük, az előzővel méretre teljesen megegyező másfél kilós afrikait. Lám, a pióca csali nagyon jól működik ezen a tavon.


 A pióca végül meghozta a nap második harcsáját is


A hal végbélnyílásából egy beszakadt szerelék zsinórja lógott ki forgókapoccsal a végén


A nyerő szerelék halas etetőanyaggal és piócával a horgon

Lassan közeledtünk a nap végéhez. Én elégedetten ücsörögtem székemen, hiszen fogtam két harcsát és egy gyönyörű tőpontyot. Fater viszont folyamatosan kesergett, hogy az előtte elterülő részen nincs egy nyomorult hal sem. És akkor megtörtén a csoda. Egy akkora suhintást halottam, hogy azt hittem ostorral csattintottak mellettem. Fater felvette a fárasztós pózt és pumpálta kifelé a két kilós aranyhasút a partra. Sikeresen megmerítettem, ne rajtam múljon az öreg aznapi egyetlen hala.


Fater becsülethala a nap végén érkezett

Most már egyikünk sem maradt haltalan a Galambász tavon. Így elégedetten pakoltuk össze felszerelésünket. Bár, más vizeken többet fogtunk és több kapásunk volt, de úgy érzem mégsem panaszkodhatunk, hisz nagyon szép halakat adott a tavacska. Ha a jövőben ismét kedvem szottyan afrikai harcsát fogni, biztos vagyok benne, hogy ismét ide fogok jönni és a táskámban mindig lesz pár szál pióca. Esetleg egy pár virsli... :o)

Kevés, de gyönyörű halakat adott ezúttal a Galambász tó

süti beállítások módosítása