Hit és kitartás

2016. május 04. - Bogyo_bacsi

Tovább

A reváns

Tovább

Ívás utáni zabálás

Tovább

Holtágról holtágra

Tovább

Tavaszköszöntő

Tovább

Sügértanyán

Tovább

Neszmély, ahogy én látom

Az elmúlt esztendő sajnálatos eseményeinek kapcsán, ha mostanság horgászberkekben elhangzik a neszmélyi Duna neve, minden horgász gereblyéző rabsicokról készült videókat, kifilézett halakat mutató fotókat lát maga előtt. Ha lehunyom a szememet, elém egész más kép tárul. Látom a neszmélyi holtág buja ősvadonnal körülölelt csillogó vizét, melynek mozdulatlan tükrét időről időre megtörik a küszöket hajtó balinok rablásai. Számos szép emlék köt ide engem, hiszen már hosszú évek óta járjuk, az egyik felén zárt öböl mesés partjait. Az esetek döntő többségében nem is maradtunk zsákmány nélkül, hisz ez a gyönyörű víz számos derék ragadozót rejt magában. Igazi horgászparadicsomként feledhetetlen élményeket nyújt a titkait ismerő horgászok számára.

 A neszmélyi holtág az egyik legcsodálatosabb táj, ahol valaha is horgásztam

Több, mint öt esztendő telt el azóta, hogy először kinéztünk a Duna partjára horgászati célzattal és valamilyen furcsa véletlen okán, pont a neszmélyi holtágra esett a választásunk. Körforgó villantóinkat dobálva keresztbe kasul végigjártuk az öböl ember által megközelíthető részeit és gyorsan nyilvánvalóvá vált, hol számíthatunk a ragadozók megjelenésére. Pompás csukákat csíptünk el másfél kilós átlagsúllyal, amely méretet a környék halastavaiban csak nagy ritkán sikerült felülmúlni. Nem túl nagy, de hevesen kapó balinok rohamozták meg apró körforgóinkat. Már alig vártam, hogy pár év kihagyás után ismét ellátogassak, az idő közben hírhedtté vált vízterületre. Vajon mennyit változott, mióta utoljára jártam itt? Vajon, még most is olyan gyönyörű ragadozók lakják vizeit?

 Az érintetlen vadon a korlátlan szabadságot jelenti a zsúfolt magántavak után

Az évek során már bevált helyünkre érkeztük meg augusztus első napján. A komor, felhős idő mellett a kedvünk is gyorsan borúsra fordult, hiszen pont a kedvenc szakaszunkon tartott horgászversenyt a helyi egyesület. Micsoda pech! Két éve nem jártam itt és pont mostanra időzítették ezt a versenyt. A bevált utat feladva, egy új horgászállást keresve lejjebb utaztunk a holtág mentén. Rá is akadtunk egy ígéretesnek tűnő partszakaszra, de a frissen levonuló Duna által hátrahagyott dagonyában valóságos túlélőtúrává változott jámbor horgászatunk. Nem csak saját autónkkal vívtunk egyszemélyes rally versenyt, de más bajba jutott horgászoknak is segédkeztünk, a laza talaj fogságába esett gépjárművük kiszabadításában. A sárral vívott harcot azonban feledtette a festői táj látványa, amelyhez hasonlatosat a komforthoz szokott városi horgászok sose látnak.

 Az áradó Duna áttörte a holtág felső gátját és zavarossá tette a csordogáló vizet

Annak idején, ha már a pergetésbe belesajdult hátunk, pihenésképpen fogtunk pár küszt, vagy ahogy a Dunán hívják böklét. Hátába méretes hármashorgot tűztünk és úszós készségünkkel ily módon kínáltuk a fel az éhes csukák számára. A hatalmas bóbitát ide oda rángatta a termetes sneci, miközben mi egy marék darát szórtunk az úszó köré. Percek alatt beállt rá az apró had és csalihalunk szépen komótosan csatlakozott a rajhoz. Az ólálkodó csukák ezt a kishalfelhőt követték és hatalmasat vágtak oda a szétrebbenő sneciknek. Az apró böklék mind kereket oldottak, egyedül a horgon fickándozó szerencsétlen halacska maradt meg a mohó ragadozók szabad prédájának. Most is ezt a taktikát próbáltuk alkalmazni. Talán még mindig működik...

A part mentén vízbe dőlt fatuskók tuti csukatanyák

Miközben fater a csalihalnak szánt küszök megfogásával foglalatoskodott, én összeszereltem három úszós csukázó botot. Ahogy a termetes küszök összegyűltek, úszóimat a legígéretesebbnek tűnő három kis öbölbe ejtettem. A nyeletőféket beélesítettem és már vártuk is a kapást. A módszer viszonylag egyszerű. Néha ellenőrizni kell, hogy a kishal elég eleven e még, vagy nem gubancolta e össze a zsinórt. Néha pedig vissza kellett téríteni az akadó felé iparkodó, vesztét érző szélhajtót.

 Fater a csalihalnak szánt küszök begyűjtésén munkálkodik

Bambán bámultam, ahogy a horgon küszködő apró halak ide – oda cibálták hatalmas úszóinkat. Fater a csalihalak fogdosásával szórakoztatta magát kissé félrevonulva. Egy óvatlan pillanatban arra lettem figyelmes, hogy a part menti akadó mellett táncoló úszóm eltűnt a víztükör alatt. Mivel nem voltam a bot közelében, hatalmas ugrásokkal közeledtem a tetthely felé. Minden léptemet mélyen magába szívta a laza sár, miközben orsóm nyelető fékje megreccsent. Megragadva botomat átváltottam a féket. Elhamarkodottságomat iszonyat rángatás büntette a bot végén. Nem volt mit tenni, bevágtam, hisz nyeletésről már szó sem lehetett.

 Szákban az erőteljes dunai ragadozó

Hibám megtorlatlanul maradt, hisz a sikeres akasztást követően óriási felfordulás indult az apró öbölben. Úszós készséggel csak nagyon ritkán vesztek csukát, nem is tudok rá példát mondani. Ennek tudatában magabiztosan bántam a hallal, nehogy eszébe jusson az akadó felé venni az irányt. Fater békésen nézte végig a jelenetet, miközben még mindig sneciket próbált fogdosni. Hangosan emlékeztettem rá, hogy a merítőháló még ki sincs nyitva... De minden jó, ha jó a vége. Pár perc elteltével a parton ficánkolt az 55 centis másfél kilós dunai csuka.

 Örömmel tölt el, hogy a Duna ág még mindig ilyen szép csukákat rejt

Nagy örömmel töltött el, hogy a régi stratégia még mindig működik, és a holtág sem szűkölködik ragadozóban. Bár, több kapásunk nem akadt a nap hátralévő részében, a holtág közepén óriási loccsanásokkal adták tudtunkra jelenlétüket a küszöket hajtó balinok. Sajnos ezek a halak elérhetetlen távolságra voltak tőlünk, de egy percig sem volt rossz kedvünk, mert a Dunán ez a másfeles csuka sem rossz eredmény. Szívesen megpróbáltuk volna az élő Dunát is pergető botjainkkal az almási kövezésen, vagy a neszmélyi harcsagödörnél, de sajnos a magas vízállás ezt most nem tette lehetővé. Így maradt a kocsi tisztára mosása és a múlt horgászatait felelevenítő öböl megvallatása.


Vajon lakik e valaki a fa vízbenyúló gyökerei között?

Ezt jelenti nekem ez a holtág. A természetet, a termetes ragadozókat, a békét és a csendet. Remélem a sok sporthorgász, akik az utóbbi időben csak rémséges híreket hallottak erről a környékről, mind ellátogatnak ide és idővel a halmészárlás helyett a csodás környezet és a sikeres fogások emléke fog megmaradni mindannyiunk emlékezetében...

 
 
süti beállítások módosítása