Valahogy ebben az évben szinte az összes nemzeti ünnepünk hétvégére esett, így alig akadt egy-egy bónusz nap, amikor az ember megszabadult volna a monoton munka terhétől. Sajnos a karácsony sem úszta meg a hétvégét, így csupán egy hétfői nap állt rendelkezésemre, hogy a családi ünnep zsivaját némiképp kiszellőztessem fejemből. Nem volt kérdés, hogy Bokodra fogok kinézni, hiszen itt az előző két alkalommal sikerült belekóstolnom a fekete sügér horgászatába, ami rendkívüli módon felcsigázta érdeklődésemet. A szép derűs időt kihasználva húgommal kifuvaroztattam magamat az erőműtó meleg vizes csatornájára.
Felhős, de decemberhez mérten mégis enyhe, napos idő fogadott az erőműtónál
A stégbejárók között megbúvó apró öblök szép csukákat rejthetnek
Első alkalommal a stégek között meghúzódó kis öblöket dobáltam körbe csukát remélve, de hiába a jobbnál jobb műcsalik arzenálja, nem sikerült becsapnom egy krokit sem. Sebaj, ha az első taktikai lépés nem vált be, akkor nézzük a következőt... lassan célba vettem a meleg vizes csatornát, hogy becserkésszem azokat a halakat, amikért tulajdonképen jöttem. Meglepetésként ért, hogy szinte üres volt ez a része a tónak. Csak a felső végen próbálkozott néhány pontyhorgász vastag ruhákba öltözve. Megörültem, hogy végre enyém az egész pálya, hiszen legutóbbi alkalommal számos pergetővel kellett osztoznom a legjobb helyeken.
Tarka-barka horgász bódék sorakoznak a partvonal nagy részén
A szénszállító cső szinte a bokodi tó védjegye :o)
Izgatottan csomagoltam ki vadonatúj Daiwa Exeler Jigger pergető botomat, amit 5-25 grammos dobósúlyával és 2,4 méteres hosszával kifejezetten pisztrángsügér, kősüllő és sügér horgászatra szereztem be. Nagyon gerinces kis pálca. Rendkívüli érzékenysége lehetővé teszi a kisebb wobblerekkel, gumihalakkal, vagy drop-shot csalikkal történő horgászatot, rövid hosszával pedig könnyebbé vállnak a jerkelő mozdulatok, ezzel is kibővítve a használt módszerek tárházát. Műcsalis dobozomba is került néhány fekáknak szánt újdonság. Beszereztem fél tucat Booyah és Deeps spinerbaitet, szoknyás jiget és néhány gumi rákocskát. Sok jót hallottam ezekről a fekete sügérre kifejlesztett műcsali különlegességekről, itt volt az ideje, hogy próbát tegyek velük.
Booyah és Deps spinner baitek, szoknyás jigek és plasztik kreatúrák
A berögződött reflexek azonban nem engedtek utat az újításnak, és sokáig az előző alkalommar már bizonyított wobblereket, poppereket próbálgattam. Nagyon sokáig dobáltam, mire sikerült kapásig jutnom és egy apró sügért megtáncoltatnom az előttem elterülő gőzölgő vízben. Nem volt egy óriási példány, talán még a húsz centit sem érte el... Szomorúan konstatáltam, hogy az általam fogott pisztrángsügérek egyedsúlya fogásról fogásra csökken. :o(
Az első feka egy sügér színű Originálnak vert oda
Visszaengedtem a falánk kis apróságot, majd tovább vallattam a vizet. Rosszkedvűen szemléltem, amint borús felhők gyülekeztek fölöttem, majd, ahogy beléptünk a késő délutánba, szitáló eső kezdte tépázni amúgy is fogyó lelkesedésemet. Időközben társaságot is kaptam egy helyi horgász személyében, aki szintén pergetve próbált részt követelni a gyengén kapó sügér állományból. Lassan kezdett sötétedni, ezért telefonáltam húgomnak, hogy indulhat értem. Talán még fél óra és itt lesz, számoltam magamban türelmetlenül a perceket.
A húsz centit is alig érte el, így elnyerte az eddigi 'legkisebb fekete sügérem' címet
A szabadon engedés pillanatai
Búcsúzóul feltettem egy neon zöld spinnerbaitet és dobtam vele párat a félhomályban. Rendkívül érdekesen mozgott ez a műcsali. Ahogy pörögtek az apró vasak rajta olybá tűnt, mintha egy kishal rajt kergetne egy nagyobb társuk. Ilyen dolgokon elmélkedtem éppen, amikor egy bődületes rántást éreztem csuklómban, majd új pálcám perecbe hajlott. Hihetetlen élmény volt az érzékeny lüktetés, ahogy botom közvetítette számomra, a magát vízből kivágó, hatalmas fekete sügér kirohanásait.
Szákban ezúttal az 'életem legnagyobb fekete sügérje' cím nyertese
Maga az ördög...
Lábaim reszkettek a szétáradó adrenalintól, ahogy megpróbáltam a part felé terelni a fejét vadul rázó ragadozót, amelyből ekkor még egy-egy hatalmas olajzöld villanást láttam csupán. A mellettem horgászó sporttárs rögtön segítségemre sietett, így sikerült megszákolni életem eddigi legnagyobb fekáját, ami negyven centijével és a maga két kilójával elég tisztességes zsákmánynak számít itt Bokodon is. Horogszabadítás, és örömittas fényképezés, majd úszhatott is vissza búvóhelyére a meglepett hatalmas szájú hal.
Ebbe a szájba egy teniszlabda is beleférne :o)
Speciálisan fekáknak gyártott spinnerbait adta ezt a gyönyörű halat
Közben csörgött a telefonom. Húgom keresett, még tíz perc és itt van. Jól van, várj még egy kicsit... - válaszoltam idegesen. Egy utolsó csalicsere és feltettem egy citromsárga kétrészes felúszó wobblert a zsinór végére. Első dobásra ismét óriási rántás szaladt végig a pálcán, de hiába vágtam be, halam pár másodperc után távozott a horogról. Pedig úgy éreztem, hogy ez még nagyobb volt, mint az előző. Hiába minden nem sikerülhet... Csörög a telefonom: Itt vagyok és beragadtam a sárba! :o) Basszus hát nem lehet igaz, pont amikor ennyire megy a hal. Szomorúan csomagoltam össze botomat. Tudtam, ha még kapok egy fél órát, biztosan fogok még valamit...
Az állkapocs fogás bevált praktika a hal kiemeléséhez
Megérdemli a szabadságot
Alkalmi horgászpartnerem megerősített ebben, mert míg csomagoltam, ő a helyemen partra segített egy 38 centis süllőt. Gyönyörű ezüstös testével csak úgy villogott a vízben, miközben alátolta a merítőhálót. Gratuláltam a sikeres fogáshoz, majd sok szerencsét kívántam és elbúcsúztam. Kellemetlen, hogy a legjobb időszakban kellett otthagynom a pályát, de elkeseredésre nem lehet okom, hisz egy fantasztikus fogásban volt részem karácsony utolsó napján. Dupla öröm, hogy új pergető pálcámat is sikerült felavatnom, és rögtön bele is szerettem ebbe a kezes kis botba. Ahogy bandukoltam a sáros földúton átvillant agyamon, hogy micsoda pompás fogással búcsúztattam az elköszönő esztendőt... :o)
Nekem még nem sikerült ugyan, de gyönyörű süllőket is lehet itt fogni