Igen, keservesen indult ez az esztendő a Dunán. Az öreg folyó nagyon nehezen adta kincseit... mondhatnám, mindegy egyes fogásért vért kellett izzadni. A valaha volt leggyengébb téli süllős szezont, egy nem sokkal eredményesebb, csukában igen szegény áprilisi vesszőfutás követte. Ám, az ilyen keserves időszakokat általában egy hatalmas belenyúlás zárja le időről-időre. Méghozzá pont, mikorra az embernek a hite és önbizalma már-már nullára morzsolódik. :o) Hát, igencsak itt volt az ideje egy élménydús pecának, mondhatom. Blázy Tamás barátommal és Janival hárman vágtunk neki a festői szépségű dunai holtágnak. Jani partról cserkelve, míg mi ketten csónakkal eredtünk a dunai csukák nyomába. Hűvös, borús időjárás és enyhe szél fogadott minket a vízpartra érve... tökéletes pergető idő. Ráadásul egy érkező árhullának köszönhetően kisebb pezsdülés tapasztaltunk a holtág felmelegedő vizében.
Tamás barátom hat kilós dunai csukájával
Rögtön feltűnt nekünk, hogy rendkívül sok kishal úszkált a felszín közelében, így olyan wobblereket választottunk ki dobozunkból, melyeket nem sokkal a víztükör alatt tudtunk vezetni. Tamás, saját készítésű, „Mink” fantázianévre hallgató wobblerét akasztotta kapocsba, míg én egy tejfehér „Husky Jerk”-nek szavaztam bizalmat. A part mentén lassan haladva próbáltunk körbedobálni minden vízbe dőlt fát, bokrot, vagy felszín alatti törést. A holtág vadregényes tája bőséggel kínálta a lehetőséget... az egymást követő akadók mind-mind potenciális csukatanyaként meredtek vissza ránk. Fél óra próbálkozás sem telt még el, mikor Jani jelezte, hogy szép csukát fogott egy vízbe dőlt fa ágai mellől. Faroktőig 53 cm-t mért barátunk, de sajnos jó minőségű képet nem sikerült róla készítenie mielőtt szabadjára engedte.
A holtág csodás tája az első pillanatban rabul ejtett
Tamás többnyire saját fejlesztésű wobblereit tesztelgette
Ami ez után következett, azt szavakkal sem könnyű leírni. Tamás három pluszos csukát akasztott a kétrészes „Mink”-kel, de közösen sikerült elbénáznunk, így sajnos, idő előtt távozott. Ezután a holtág egy másik szegletében újabb hármas forma csuka mart rá a „Mink”-re de ő sem akadt jól. A kutya fáját :oP Újabb pár méter csorgás, újabb akasztás... ez nagyobb az eddigieknél is, de megint távozik egy ütem után! Egymás után akasztja Tamás a böhöm csukákat, de nem jön ki egy sem! Mindenütt rablás-rablást követ, én meg csak ott állok magamban, az én műcsalimra nincs érdeklődő, csak Tamás wobblere kell nekik. A nagy csukák egyszerre mozdultak ki a mederből zabálni… ez olyan pillanat, amit igen ritkán sikerül elcsípni. Tudtuk, a parádé nem tart sokáig, csak idő kérdése és csónakba emelünk végre egy jobb halat.
A part mentén haladva minden vízbe dőlt bokor...
... és fatuskó potenciális csukatanyának számít
Nos, Tamás ezt meg is tette végül. Minden eddiginél nagyobb kroki marta el a „Blázy Mink”-et. Rögtön indítottam a kamerát, a bot görbült, a zsinór feszült és ezúttal a halat is sikerült megmeríteni. :o) Hatalmas vadvízi csuka nézett farkasszemet velünk a csónak aljában. A kapkodásban a hosszát nem is mértük, csak a súlyát, nagyjából hat kilónál állt meg a mérleg nyelve. A Dunán egy ekkora csuka hatalmas zsákmánynak számít. Tamás óvatosan visszahelyezte a vízbe halát, míg én közben vettem kamerámmal az akciót. Miután elúszott a termetes csuka, egymás tenyerébe csaptunk, hiszen a babona szerint nem jön a következő hal, ha ez nem történik meg. :o) Ezúton is gratulálok Tamás barátomnak a nem mindennapi fogáshoz és mesterien megalkotott wobbleréhez, mely a mai napon nem gyengén tarolt. :o)
Csónakban a nem mindennapi zsákmány
Egy ilyen dunai csukában sokszor évek munkája lakozik
A nap legfogósabb wobblere a két részes Blázy Mink
Sajnos, gyorsan elmúlt a varázs... a nagy csukák lassan visszahúzódtak a mederbe és helyüket a kisebb fajtársak vették át. Nos, közülük már én is találtam horogvégre valót, ám ők nem azok a prédák, amikre titkon vágyok. Természetesen Tamás csodawobblerét ők is bőszen támadták. Azóta, mondanom sem kell, már rendeltem magamnak egy pár „Mink”-et. Nem hiányozhatnak a csukás dobozomból. Mikor a víz elnémult, kis pihenőt tartottunk. Megkerestük Janit és megosztottuk egymással tapasztalatainkat. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen csukaparádéba nyúlunk bele ezen a borús áprilisi napon. Egyrészt hatalmas élmény nyújtottak az események, másrészt megerősítette bennem az „áprilisi nagy zabálás” jelenségét, amit már tapasztaltunk párszor dunai holtágakon tavasztájt és korábban írtam is róla a blogomon.
Kisebb csuka Husky Jerkre...
... még kisebb csuka Minkre...
... és egy kíváncsi kacsa :o)
A fényváltás előtti időszakban még egyszer nekiveselkedtünk a már többször végigdobált pályáknak. Titkon reméltem, hogy nekem is sikerül még egy szép halat akasztanom és láss csodát egyszer csak egy elemi erejű ütés szaladt végig pálcámon. Beletartottam az akcióba, mire egy hatalmas balin vetett szaltót az előttem elterülő víz fölött. Hát, nem őrá vágytam, de ha már a 12 cm-es jerk wobbler kellett neki, nincs mit tenni. Kiélveztem a fárasztás minden pillanatát, majd megmerítettük zsákmányomat. Hatalmas bulldog testalkatú őnt tartottam kezeimben, súlyát nagyjából kettőfélre taksáltuk. Óvatosan visszahelyeztem a vízbe a tilalmas halat, hogy egy nagy farokcsapással kereket oldjon. Hát a jó csuka mára nekem ugyan nem jött össze, de így is hatalmas élményekkel ajándékozott meg minket ez a szép nap. :o)
A nap meglepetéshala egy termetes balin lebegő wobblerre
Idei első balinom a jobbik fajtából való volt
Elégedetten kötöttünk ki csónakunkkal a kikötőben. Lám, a dunai csukázás útja betlikkel és kudarcokkal van kikövezve, ám ha az ember kellően kitartó előbb-utóbb belefut, úgy nevetett piros betűs napokba, mikor bőségesen megjutalmazza az öreg folyó a hűséges horgászt. Sokáig a történtek hatása alatt álltunk Tamással. Hazáig beszélgettünk attól, hogy vajon mi lehet az a plusz, amit a „Mink” tudott, a többi wobbler pedig nem. Barátom rengeteg csukát és balint fogott korábban ezzel a műcsalival. Ígérem nektek, ha sikerül megfejteni a titkot, biztosan beszámolok majd róla. :o) Következő írásomban azonban, a csukákat már feledve, a májusi süllők és balinok nyomába szegődünk és elmesélem nektek mi mindennel kedveskedett nekünk a Duna a tilalom utáni napokban. :o)
Csodás napot zártunk ezen a gyönyörű Duna-ágon. Ősszel újra találkozunk ;o)
És tekintsétek meg a hatalmas csuka fárasztásáról készült videót: