A január végi lehűlés lehetőséget teremtett rá, hogy még egy utolsó próbát tegyünk a Bokodi Erőműi Hűtőtavon mielőtt beköszönt a pisztrángsügér tilalom. Türelmetlenül vártam az elkövetkező hétvégét, hiszen a feka horgászat nagyon gyorsan a szívemhez nőt. Tetszik benne, hogy jóval nagyobb kreativitást igényel, hiszen a hagyományos műcsalikon kívül itt hadrendbe lehet állítani olyan furcsaságokat, amelyeket józan pillanataimban soha nem kötnék fel a zsinór végére. Az elmúlt időszakban műcsali arzenálomat jelentősen bővítettem a lekülönbözőbb amerikai csodákkal, amelyek tettre készen lapultak pergető táskám mélyén, várva a találkozás az óriás szájú halakkal.
Januári pillanatkép a meleg vizes csatorna végéből
Somával itt ismerkedtem meg pár héttel ezelőtt és gyorsan megbeszéltük, hogy a tilalom vége előtt bepróbálkozunk még egyszer Bokodon. Zoli barátjával érkezett Tatabányára, hogy onnan már hármasban folytassuk az utunkat az erőmű füstös kéményei felé. Miután megváltottuk a borsos árú napijegyeket, helyet foglaltunk a meleg vizes csatorna partján, ahol szinte egy lélek sem volt kint. Az időjárás rendkívül hideg és szeles volt. A víz most sem igazán gőzölgött, ami nem túl jó jel, hiszen ilyenkor az erőmű nem megy teljes kapacitással és a meleg víz hiányában a fogási lehetőségek is csökkennek.
Új Daiwa pergető botom már türelmetlenül várta a bevetést
Gyorsan összeszereltük a felszerelésünket és megkezdtük a víz módszeres vallatását. Jómagam egy úszós süllőző botot is hadrendbe állítottam, Zoli pedig élő kishalas csukázó készséggel próbált a ragadozók nyomába szegődni. Persze mindhárman pergettünk is mellette, hiszen elsődleges célhalunkat ezzel a sportos módszerrel lehet leghatékonyabban becserkészni. Egymás után váltogattunk a poppereket, wobblereket, spinnerbaiteket és plasztik csalikat, keresve a megfelelő darabot, amivel horogvégre csalhatjuk a ravasz sügéreket.
Nem volt egy lélek sem az egész partszakaszon, nyugodtan lehetett dobálni
A fagyos, szeles időjárás azonban igencsak megkeserítette az életünket
Nekem a nap során egyetlen ráfordulásom akadt csupán egy sötétzöld színű szoknyás jigre. Sajnos a hal nem akadt meg, pedig jókora burványt hagyott maga után, ahogy a part közelében mellé vágott a polip szerű vibráló gumicsodának. Zolinak is volt két utánanyúlása körforgó villantóra, az egyik egy pillanatra meg is akadt. Egyértelműen látszott, hogy étvágyuknál vannak a pisztrángsügérek, de olyan óvatosan táplálkoztak, hogy nem sikerült közülük megakasztani egyet sem.
Soma pergetés közben
Görbül a bot :o)
Ahogy próbálgattuk a műcsalikat Soma egy olyan példányt tett fel, amely félig wobblernek, félig körforgó villantónak tűnt. Olyasmi volt, mint a Vibrax Minow Spin, de egy jóval termetesebb darab. Nem kellett sokáig próbálkoznia vele, mikor az egyik betonkocka mögül utána eredt egy termetes sügér és végre valahára ez fenn is akasztotta magát a horgon. Mi csak egy nagy csobogásra lettünk figyelmesek és már szaladtunk is szemrevételezni a fárasztás folyamatát.
Ezt a gyönyörű fekete sügért speciális műcsalival sikerült horogvégre csalni
Mire odaértünk, már a parton is pihegett a csodálatos olajzöld hátú ragadozó. Nem győztük fényképezni a mérés után 40 centisnek bizonyuló hatalmas fekát. Óriás szájában ott fityegett Soma furcsa műcsalija. Hirtelen eszembe jutottak a december végi élmények, hiszen akkor egy ugyanilyen sügért sikerült horogvégre kerítenem. Visszaidéztem, milyen boldogság is töltött el akkor. Most ugyanezt az érzést láttam Soma arcán, miközben megszabadította zsákmányát a horogtól, majd gyengéden visszaengedte az erőmű langyos vizébe.
Ebbe a szájba egy jóval nagyobb wobbler is befért volna
Hibátlan példány. Ezért érdemes volt kitartani a hidegben
Sajnos több kapásunk már nem akadt aznap, de mégis elégedetten, bár kissé átfagyva ültünk be az autóba. Út közben kielemeztük Soma sikerének titkát és már elkezdtük az egyeztetéseket a jövőbeli közös horgászatokról. Persze addig még várni kell egy keveset, mert a február zordsága, majd az egymást követő tilalmi idők egy időre elzárnak minket a pergetés nyújtotta élményektől. Így következő történetem talán már az első tavaszi napsugarakban fog fürdeni...
Az év során még párszor vissza fogunk térni a bokodi tóra
Úton hazafelé