Dunántúli gyerekként, még nem nagyon adódott számomra lehetőség ellátogatni a keleti országrész halakban bővelkedő természetes vizeire. A Tisza és a Tisza tó számomra mindig is sárkányok lakta területnek számított, bár vágyódva olvasgattam a hatalmas csuka, süllő, balin és harcsa fogásokról mesélő élménybeszámolókat. Elhatároztam, hogy ebben az évben, ha esik, ha szakad, eljutok ezekre a távoli vizekre. Ám nem csak az ismeretlen tájak utáni vágyódás miatt vártam türelmetlenül ezt a napot, de barátommal, Robival sem horgásztam még együtt soha életemben, pedig már számtalanszor tervezgettünk közös túrákat. A sors ezúttal nem gördített akadály az utunkba. Így derűs kedvvel szálltam le a vonatról Jászberényben, ahol cimborám már várt reám a peronon. Gyorsan bepakoltunk a furgonba és célba vettük az ország legnagyobb mesterséges tavát, hogy szerencsét próbáljunk a csuka tilalmi időszakának lejárta utáni napon.
Róbert a rengetegben :o)
Csukázó botok várják a kapást egy szélvédett kis öbölben
Lenyűgöző, hogy mennyire más típusú víz a Balaton, a Velencei tó, a Duna, a Tisza, és a Kiskörei víztározó is. Mindegyiknek saját egyénisége, saját hangulata van és mindegyiket egész más módon kell megközelíteni. A Tisza tó első pillantásra csatornákkal átszőtt nádtengernek tűnt számomra, aminek a közepét egy folyó szeli át. Kicsit rendezetlen, kesze-kusza, de pontosan ezért kínál számtalan féle horgászati lehetőséget az odalátogató sporik számára.
Róbert a legígéretesebb nádöblökbe pöccintette be csukázó készségét
Csali gyanánt gyönyörű vörösszárnyú keszegeket sikerült elcsípnünk
A vízpartra érkezve egy védett helyet kerestünk, ami nem volt könnyű feladat, hiszen az orkán erejű szélvihar keresztül-kasul járta az egész tavat. Robi helyismeretének köszönhetően találtunk egy kis öblöt, amit kényelmesen meg tudtunk horgászni. Miközben barátom nekilátott a horogra való csalihalak megfogásának, én felszereltem kölcsön kapott csukázó botjaimat. Egymás után kerültek partra a szebbnél szebb vörösszárnyú keszegek. Ideális csuka csalik, de itt nem hoztak szerencsét. Volt ugyan egy két apróbb kapásunk, de csak fognyomaikat hagyták ott a nem túl intenzíven táplálkozó ragadozók. Úgy döntöttünk, helyet változtatunk és a kis öböl mellett más lehetőségeket is megpróbálunk.
A kis öböl sajnos nem adott csukát...
... így helyet kellett változtatnunk
Következő választásunk egy csatornára esett, ahol viszonylagos védelmet kaptunk a tomboló elemek elől. Feltűztük az eleven vörösszárnyúakat úszós csukázó szerelékünk hármashorgára, majd óvatosan besuhintottuk őket a legígéretesebb helyekre. Délutánra lassan csillapodott a szélfúvás és kisütött a nap is, ami igazán jól esett átfagyott tagjainknak. A bukdácsoló úszók és a gyönyörű táj bambulásából Robi jelzése riasztott fel hirtelen. Futva siettem a szomszéd horgászállásba, ahol ő már fárasztotta nem mindennapi zsákmányát.
A következő választásunk egy széles csatornára esett
Már éledezik a természet, de azért még fakó a táj
A futástól lihegve kezeltem a kamerát, hogy megörökítsem a termetes csuka fárasztását. Sokáig nem láttunk semmit sem a jövevényből, csak időnként a zsinór változtatott hirtelen irányt miközben a hullámokat szelte. Aztán egy váratlan pillanatban függőlegesen kígyózva kivetette magát a vízből a felbőszült ragadozó, hatalmas csobbanással riasztva fel a nyugodt természetet. Elsápadva néztük a termetes csukatestet. Én még életemben nem láttam ekkora krokit...
Robi termetes halat akasztott a csatorna közepén húzódó medertörésen
Lassan a szák felé vezeti a felbőszült csukát...
... és végül megvan!!!
Hosszú harc után lassan kezdte megadni magát a hatalmas csuka. Robi lassan betolta alá a merítőhálót, alig fért bele a szegény pára. Vadul rázta félelmetes fejét, megvicsorogva az őt kerek szemmel bámuló két horgászt. A gyors horogszabadítás után megcsodáltuk a zsákmányt és remegő kézzel mérlegeltük. 79 centiméter és 5,7 kiló! Gyönyörű ragadozó. Készítettünk róla pár gyors felvételt, majd Robi óvatosan visszaengedte a vízbe ezt a hibátlan gyönyörűséget.
Alig fért bele a szákba a fenséges vadvízi ragadozó
79 centiméter és 5,7 kiló!!!
A horogszabadítás pillanatai
Hatalmas csapással távozott a megzavart óriás. Mögötte a víz szinte ketté vállt. Elégedetten dőltünk hátra barátommal. Igen, megvan az a hal, amiért ide jöttünk. Most már jöhet bármi, biztosan nem térünk haza lógó orral. Számomra megdöbbentő volt, hogy első alkalommal már ekkora csukát adott a víz, de Robin is láttam a meglepettséget, hiszen ő már gyermekkora óta jár ide, ekkora csukával mégsem találkozott ezidáig.
A zsákmány szemrevételezés közben
Művészfotó a sikeres horgászról :o)
Végül visszakerült a gyönyörű csuka az őt megillető helyre
Hatalmas farokcsapással intett búcsút nekünk távozás közben
Lassan elérkezett a késő délután, és indulni kellett haza. Mosolyogva csomagoltuk össze felszerelésünket. Miközben a furgonhoz cipekedtünk, érdeklődve szemléltük végig, ahogy a tó új gazdái egy speciális csónakkal apró csukaivadékokat telepítenek a Tisza tóba. Miközben Budapest felé zötykölődtünk a gáton, már tervezgettük a visszatérést a tó partjára, hiszen számtalan lehetőséget rejt még magában ez a csodás víz és én még csupán egy olyan kicsi szegmensét láttam idáig... :o)
Úszós csukázó felszerelésem
Egy ilyen fogás után, mindenkinek mosolyra görbül a szája :o)
Ahogy körbenéztem a csatorna rozsdabarna partján, elképzeltem...
... hogy mikor viszont látom majd, már zöld ruhát fog viselni a táj
