Idei első sikeres márna horgászatom után már türelmetlenül vártam a következő találkozást ezekkel az ádázan küzdő folyóvízi harcosokkal. Úgy terveztem, hogy az augusztust javarészt a márnák becserkészésére szánom rá, de nem oly módon, hogy egy előzőleg halat adó helyre ráülök, hanem minden horgászat alkalmával új helyszínen teszem próbára szerencsémet, ezáltal mind jobban megismerve a halfaj szokásait. A betonba zárt fővárosi Duna szakasz után választásom egy sóderos, kavicsos, vadregényesebb területre esett, ahol Dani barátom a korábbi években rendkívül szép halakat segített partra. Az évek óta tervezett közös pecának végül most jött el az ideje, mikor egy rendkívül szeles, borongós délutánon vonatom begördült a vasútállomás peronjára, majd gyors léptekkel vettem irányba a barátommal előre megbeszélt találkozó helyet.

Ősvadonnal körülölelt dunai holtág

Útban a választott horgászállás felé

Be kell, hogy valljam felüdülés volt a szürke betontömbökkel és festett stégekkel körülzárt szűk állások után újra a természetben csatangolni. Útközben kis ideig elidőztem egy ősfákkal körülölet holtág partján, gyönyörködve a víz zöld tükrén ficánkoló apróhalak és a parti sávban rájuk portyázó gémek látványában. Miután tüdőmet teleszívtam az ártéri Duna friss levegőjével, célba vettem  választott horgászhelyünket. Utam kövér, zöld réteken vezetett keresztül, míg bele nem vetettem magamat a sűrű bozótba, hogy azon átküzdve az öreg folyó partjára jussak. Dani még nem érkezett meg, így az időt botjaim felszerelésével, majd tájképek készítésével múlattam.

Borús, szeles idő fogadott a folyóparton

Itt is, ott is esőfelhők gyülekeztek a távolban

Ismeretlen rendeltetésű céleszköz a kavicsos parton

Miután mindannyian elfoglaltuk helyünket a sóderos parton, lendültek is a botok a meder felé. Taktikám a már korábban bizonyított nagy véghurkos szereléken alapult, a horog felöli oldalon fluorocarbon előkével kiegészítve. Nehezéknek nyolcvan grammos tányérólmot kötöttem fel, mert tapasztalatom szerint ez az a súly, amit még továbbvisz a sodrás, de a medertörésnél mindig megakad. Etetést ezúttal sem készítettem, csupán pár izgága csontkukac került az apró horogra. Nem kellett sokat várni rá, hogy feeder botjaim spicce kapást jelezzenek. Először néhány apró dévér csípte el az élő csalikat, majd nemsokára egy gyönyörű, harminc-negyven dekás forma szilvaorrú keszeget kerítettem horogvégre. Még soha nem fogtam szilvaorrút, így rendkívül örültem zsákmányomnak. Éreztem, hogy itt vannak a halak előttünk és csak idő kérdése, hogy néhány szép dévér, vagy márna tiszteletét tegye köreinkben.

Lassú víz partot mos

Eleinte apró dévérek tették tiszteletüket köreinkben...

... majd egy virgonc szilvaorrú keszeg került partra

Útjára bocsájtom életem első szilvaorrúját

A halakat szedegetve beszélgetéssel ütöttük el az időt, hideg sört kortyolgatva. Szó esett horgásztörténetekről, halakról és zenészek lévén felidéztük a régen megélt koncertélményeket, illetve megvitattuk, hogy azóta mennyiben változott a színtér. Kicsit aggasztott az időjárás, mert az erős szél mellett itt is, ott is lehetett látni szitáló esőfelhőket, de végül mind a szlovák oldalon húzódtak tova. Olybá tűnt, hogy kora délután inkább a folyami keszegek voltak étvágyuknál, de biztos voltam benne, amint közeledik a fényváltás időszaka, a márnák is felélénkülnek majd.

Kapásra várva a szél korbácsolta, hullámoktól ostromlott sóderoson

Szivárvány a szlovák oldalon

Nem is kellett csalódom megérzésemben, ugyanis amint a nap már közelített a látóhatár felé, valami agresszíven megrázta egyik botom spiccét. Rögtön reagáltam az eseményre és éreztem, a hétvége első márnája táncol horgomon. Nem volt ugyan nagy példány, tán a kilós méretet sem érte el, mégis boldogan szákoltuk meg a gyönyörű nemes ellenfelet. Készítettünk pár képet, majd visszaengedtük a hűs habokba, volt még hova gyarapodnia. Végszóra megérkezett Jani is, így már hárman üldögéltünk a kavicsos parton márnára várva.

Szákban a nap első márnája

Bár, nem egy kapitális példány, de nagyot lendített lelkesedésünkön

Menj, szólj a papának! :o)

Közeleg a márnák ideje

Ahogy az alkony lassan ráborult a tájra, előkerültek a világító patronok. Merengve néztem a sötétben bólogató botok spiccét, hallgatva a lassan ballagó Duna morajló hangját. Már-már szinte elszenderedtem, mikor valami határozottan megütötte egyik botomat. Azonnal ráemeltem, és pálcám rögvest karikába hajlott. Elégedetten konstatáltam, ez bizony már derekasabb hal lesz. A sóderes parton nincs annyi akadó a fenéken, hogy erőltetnem kéne a dolgot, így nyugodtan eljátszadoztam áldozatommal, lazábbra engedve orsóm fékjét. Talán tíz percet, ha kellett várni, mikor fejlámpánk fényében egy gyönyörű márna fordult a kakaóbarna vízben. Mikor Dani úgy ítélte meg, hogy eljött az idő, merítő szákjával rabul ejtette a gyönyörű halat, mely a mérlegeléskor kereken két kilóig húzta a mutató szárát. Felemelő élmény volt szabadon engedni ezt a csupa izom folyóvízi torpedót. Bizony ez más, mint elhízott tavi pontyokkal birkózni…

A következő zsákmány, már egy darabosabb jószág lett

Ő már bizony megdolgoztatta feeder botomat...

... de végül sikerült megbirkóznom vele

Fejlámpám fényében megzavarodott biztonságát kereső márna

Fogásomra hamarosan Jani kontrázott rá. Először egy kilós karikát parancsolt partra, majd rövidesen ő is egy szebb márnát akasztott. Adrenalintól ittasan vártuk, hogy felbukkanjon a mélyben forgolódó termetes hal. Jani nagy rutinnal fárasztotta ki zsákmányát, ami mérlegeléskor az enyémhez hasonló, két kilógrammos példánynak bizonyult. Mondanom sem kell, végül ő is visszanyerte szabadságát, amely oly kevés dunai halnak adatik meg kifogása után…

Jani kilós karikakeszege

Dániel és János akció közben

Bár a márnák ott voltak előttünk, az utolsó vonatot muszáj volt elérnem. Így lassan összepakoltuk felszerelésünket és elindultunk a vasútállomás felé. Bár jó lett volna még egy órát a parton tölteni, így sem voltam elégedetlen, hiszen az öreg folyó a mai napon ismét vastagon jutalmazta meg kitartásunkat. Barátaimmal közösen átélt élményekkel gazdagodva távoztam a Duna partjáról, de tudtam a márna szezon még csak most kezdődött, és még tartogatnak számomra meglepetéseket a fülledt augusztusi éjszakák…

Szákban egy újabb gyönyörű folyóvízi harcos

Gratulálok Janinak nem mindennapi zsákmányához