Magyarországon a horgászok többségének a kedvenc hala a ponty, így a legtöbben ezt a halfajt próbálják horogvégre keríteni. A legtöbbünknek egy betévedő tíz kiló feletti potyka élete halát jelentheti. Így voltam idáig én is, hiszen bár sokat horgászok pontyra, tízpluszost ezidáig nem sikerült elcsípnem. Ezért is izgatott fel Gábor telefonhívása, aki egy teljes hétig sátorozott a Római tó partján, amiben újságolta, hogy egy 21 kilós tükröst és több 15 kiló körüli pikkelyest segített partra már az első napon. Egész héten tartottuk a kapcsolatot telefonon, értesülve az egyre másra akasztott gyönyörű halakról. Péntek hajnalban jött el az én időm, amikor már a napkeltét követően robogtunk faterral a rekordfogással kecsegtető vízterület felé.

Kivételesen nem a stégsoron, hanem a gáton foglaltunk állást

Mikorra megérkeztünk Gábor már alaposan kipecázta magát, így igen önzetlen módon nekünk segédkezett, hogy a sikerélmények minket se kerüljenek el. Az ő eredményességének a kulcsa az volt, hogy a szerelékét két maréknyi pellet társaságában, egy etetőhajó segítségével húzta be a jónak vélt helyre. Sajnos erről a luxusról most le kellett mondanunk, mert a kishajó akkumulátora pont érkezésünkre merült le. Úgy döntöttünk, hogy csónakkal beevezünk és megszórjuk az előttünk lévő területet pelletekkel, bojlikkal. Ezt a műveletet Gábor végezte el, miközben én a partról navigáltam őt a megfelelő helyre. Amíg az etetés beért, kisebb halakkal próbálkoztunk. Én apróbb pelletet, fater pedig kukoricát és gilisztát tűzött a horgára.

A táj itt sokkal vadregényesebb. A partszakaszt nádas foltok szegélyezik

Az etetést halibut és ponty master pelletekből, illetve mézes bojlikból készítettük

A kisebb pontyok nem sokáig várattak magukra. Fater egymás után segítette partra a két kilós forma tükrösöket és én is hármat fogtam ki zsinórban. Bosszantott viszont, hogy a nagyokat nem tudtuk elérni, hiszen azok jóval beljebb tanyáztak, mely távolságot már dobással nem tudtunk elérni. Bíztam benne, hogy a beszórt nagy szemű pelletek és bojlik kicsalják őket a már partról is elérhető zónába. Kis idő elteltével átváltottam a nagyhalas horgászatra. Hajszálelőkémre az egyik boton egy szem 22 millis hallibut pelletet fűztem fel, míg a másik horog mellé ugyanebből két darab került. Még sosem használtam ekkora brutális csalit. Az első kapásra nem kellett sokáig várni. Egy hatalmas húzást követően megkezdődött a harc egy nagyobb ponttyal, amire már olyan régóta vártam, de sajnos alul maradtam küzdelemben, ugyanis a part közelében kipattant a szájából a horog. Izgatottan dobtam újat és a következő kapás sem váratott sokat magára. Ezúttal a két pellettel csalizott szereléket vette fel valami brutális dög. A bot karikába hajlott, és a zsinór elpattant a kötésnél. Jaj, éreztem, hogy nagyot hibáztam. A 27-es zsinór ide kevés lesz. Ezzel a damillal az ekkora halakat nem fogom tudni kifogni. Elkeseredve, vesztesként vártam az következő összecsapást miközben fater nagyon jól szórakozott a kisebb bajuszosok aprításával.

Amíg beért az etetés, kisebb halakkal múlattuk az időt

Lassan átléptünk a délutánba. Kicsit el voltam keseredve. Úgy érzetem, hogy a szerencsém elhagyott, hiszen ott volt kétszer is a nagy lehetőség, de egyszer sem sikerült élnem vele. Ráadásul, ha további nagy halak jönnének, akkor sem lenne könnyű dolgom, hiszen a 27-es zsinórom nem fogja bírni ezt a strapát. Ezen gondolkodtam éppen, amikor hitelen az orsómról valami recsegve kezdte letépni a zsinórt. Rögtön bevágtam és akasztottam. Éreztem, jó halat sikerült megcsípnem, iszonyatos erővel rohant ki újra és újra. Nem bízva a damilomban az orsó fékjét nagyon lazára állítottam és folyamatosan engedtem húztam rajta, így próbálva kimeríteni a halat. Olyan óvatosan bántam vele, mint a hímes tojással. Több mint fél órán keresztül küzdöttem vele így, mire Faternak sikerült alá tolnia a szákot. El sem hittem, hogy sikerült kifognom ezt a 10,6 kilós harcias tövest, amivel beállítottam az új egyéni rekordomat. A gyors horogszabadítás és száj fertőtlenítés után csináltunk pár közös képet és útjára engedtük a hétvége legagresszívebb pikkelyesét. Örömöm leírhatatlan volt, de nem sejtettem, hogy az események csak most fognak felgyorsulni...

Nagy méretű bojlis szákban a hal, amire oly sokáig vártam


Első tízpluszosom hatvan dekával haladta meg a tíz kilót


Ő volt a nap legharciasabb ellenfele


Óvatosan engedtem útjára a megfáradt vendéget

Közel egy órát kellett várni a következő vendégre. Ezúttal, a dupla pelletes horgot vette fel valami szörnyeteg, iszonyatos orsótépést produkálva. A fárasztás sokkal könnyebben ment mint azt az előző halnál tapasztaltam. Ez a töves jóval lomhábban és nyugodtabban viselkedett a horgon, így nem kényszerültem annyit játszani a fékkel. Óvatosan, de határozottabban tereltem a szák felé, ahol Gábor hamar rabul is ejtette őkelmét. Hihetetlen, de a rekordomat egy órán belül ismét megdöntöttem ezzel  a 12 kilós tőponttyal. Nagy gonddal megszabadítottuk terhétől, majd óvatosan visszahelyeztük a vízbe. A nagy méretű merítőszákkal és a szájfertőtlenítéssel próbáltuk kímélni a halakat, de sajnos a pontymatrac hiánya megtanított minket a leckére. Nagyon nehéz ekkora halakat, megfelelő matrac nélkül kezelni a parton és szabadon engedni. Muszáj lesz a jövőben beszerezni ezt a horgászfelszerelést is, ha kifejezetten nagyhalakra akarunk horgászni.

Remélni sem mertem, hogy ilyen hamar megdől az új egyéni rekordom


A gyönyörű töves kereken 12 kilót nyomott a mérlegen


Sajnos még nincs pontymatracunk. Így elég körülményes volt a halak kezelése

Közben fater gilisztával aprította a bajuszosokat. Főleg tükrösök, jöttek másfél és három kiló között, de látszott, hogy az öreg nagyon élvezi a helyzetet. Egymás után szedte ki a pontyokat. Gábornak és nekem gyakran kellet átszaladnunk hozzá meríteni, mert minden egyes kifogott hal után a szákot a háta mögött felejtette a domb tetején.

Gábor és fater akcióban. A kisebb pontyoknál a giliszta volt a favorit


Egy átlagos pecázáson egy ilyen hármas tükrös is nagy örömöt okoz

Ismét egy órát kellett várni a  következő kapásra, amikor az újabb jelentkező megrángatta a kutyanyelv alakú jelzőt. Sikeres bevágás és akasztás után meghűlt az ereimben a vér. Olyan erőt érzetem, amit még soha. Lassú méltóságteljes mozgással indult meg a tengeralattjáró a zsinór másik végén. Jaj, csak ezt bírd ki még, el ne pattanj a terhelés alatt! - fohászkodtam az éghez. Imám most meghallgatásra talált és sikerült a behemótot elterelnem a veszélyes, akadós zónából a vékony zsinór ellenére is. Lassan forgott előttem a vízben jókora örvényeket keltve, miközben olyan élményekkel ajándékozott meg, amelyekről ezidáig csak álmodoztam. Az egyik kezem folyamatosan a féken volt, tolerálva a hal ellentmondást nem tűrő kirohanásait. Lassan, lomhán, de megállíthatatlanul úszkált balra, jobbra előttem, miközben minden idegszálammal az eseményekre koncentráltam. Amikor megfordult előttünk és megláttuk méteres pikkelyes testét másodszor hűlt meg bennem a vér. A szákolás után alig bírtam kiemelni a vízből a mérlegen 16,5 kilót nyomó óriási tőpontyot. Három órán belül három újabb egyéni ponty rekord. Szinte hihetetlen. Végigsimítottam a hatalmas testet és fertőtlenítettem a horog által ütött sebet. A fényképezéshez alig tudtam megemelni a termetes tövest. Komoly erő kellet, hogy visszasegítsem a vízbe és búcsút inthessek neki, miközben egy méltóságteljes farokcsapással eltűnt a szemem elől. Egy álom vált valóra...

Soha életemben nem láttam még ekkora pontyot


A 16 és fél kilós behemótot alig bírtam megemelni a kamerának


Életem egyik legszebb horgászélménye volt ez a pillanat


Köszönöm, hogy megtiszteltél a jelenléteddel. Bocs, a horog miatt... :)


Találkozunk majd újra ha elérted a húsz kilót

A késő délután már nem hozott nagy halat, de fater továbbra is sikeresen bűvölte a kisebb pontyokat. Több három kiló fölöttit is sikerült megfognia, de természetesen az enyémekhez hasonló bajuszosokra nem volt esélye. Összesen 14 pikkelyest segített partra és látszott, hogy ura a helyzetnek. Késő délután a szakszerűen horogra fűzött giliszta ismét bizonyított, mikor a csalit egy hetvenöt centis harcsa vette fel. Leírhatatlan volt az öröme, hiszen legutóbb én fogtam meg a harit, amely az általa szakszerűen horogra fűzött gilisztát kívánta meg.

A kisebb pontyok között is akadtak gyönyörű példányok


Hát igen. A szakszerűen felhelyezett gilisztára ismét bejött a harcsa

Lassan elérkezett a csodás élményeket adó nap vége. Fater összecsomagolt és hazaindult, de én kint maradtam éjszakára Gáborral, hogy továbbra is a nagyobb testű pontyokat vegyük célba. Az eseményeknek még koránt sem volt vége, hiszen a tó még tartogatott számunkra néhány meglepetést, de ezt már a következő történetben fogom elmesélni...

Ősz óta a horgászataimat inkább a ragadozó halaknak szenteltem, de az április beköszöntével figyelmem újra, a már aktívan táplálkozó pontyok felé irányult. Tavaly az aggostyányi Római tavon elég tisztességes eredményeket sikerült elérnünk, ezért választottam ezt a tavat idei pontyozásaim első színhelyéül. Az időjós felhős, esős időt ígért, ami az előző napok derűs időjárásához képest némi lehűléssel járt. Szerencsére a hidegfront váratott magára egy napot, így egy kellemes, napsütötte áprilisi szombatot sikerült kifognunk.

A Római tó az áprilisi napfényben fürdőzik

Korán reggel, fél hat körül érkeztünk a vízpartra faterral. A tó szinte üres volt, így zavartalanul választhattunk magunknak horgászállást. Az L alakú stégsoron telepedtünk le, amit a tél folyamán újra ácsoltak. Nagyon időszerű volt már, hiszen a tavalyi évben többször megroppant alattam egy-egy korhadt deszka, ami nem kicsit volt balesetveszélyes. A stabil padlózaton felállítottam új bottartó állványomat, és a gyors csalizás után szerelékeim már repültek is a tó közepe felé.

A felújított stégsoron foglaltam állást. Piros pont a tógazdának :o)

Úgy döntöttem, hogy ezúttal két pontyfogó módszert fogok alkalmazni párhuzamosan. Az egyik botomra a már korábbiakban ismertetett fix ólmos, önakasztós szereléket kötöttem fel egy 90 grammos nehezékkel. Itt a horogra egy polip-tintahal-kagyló ízesítésű 16 mm-es pellet került hajszálelőkén felkínálva egy HAYABUSA P1-es horog alatt. A csalit egy hasonló aromájú dippbe tunkoltam bele, hátha ez fokozza a csalogató hatást. A másik botomon egy klasszikus etetőkosaras szereléket állítottam össze. Itt egy HAYABUSA K1-es nagyobb öblű horog biztosította, hogy a közvetlenül a horogra fűzött két szem CUKK csemegekukorica mellett is biztos legyen az akadás. Az etetőkosárba HALDORÁDÓ Pelletes Fekete etetőanyag került némi csemegekukoricával megbolondítva.

A mai napon használt csaliarzenál pelletekből, kukoricákból és dippekből állt

Az önakasztós szereléket messze bedobtam 100 méteren túl, ahol a betévedő nagyobb halakra számítottam. Etetést itt nem alkalmaztam. Tapasztalataim szerint a parttal párhuzamos etetett sávon túl, a nagyobb halak biztonságosabban táplálkoznak, viszont a veszélyes zónában csak az apróbb, frissen telepített példányokból lehet fogni. Etetni sokszor felesleges, hiszen a tóba mindenhol vödörszámra szórják a szemes takarmányt. Én inkább a megfelelően feltuningolt csalogató hatású egy, vagy két szem pelletben hiszek. Az etetőkosaras szerelékemet ellenben pont a fent említett sávba dobtam 60-80 méter távolságba, hiszen amíg a pellettel csalizott botomon várom a nagy halat, addig az etetőkosaras szerlékkel a frissen telepített potykák megtizedelésével jól szórakozhatok. Fater hasonlóan szerelt azzal a különbséggel, hogy ő az egyik horgára csemege kukorica helyett gilisztát fűzött.

A felszerelés beélesítve. Jöhetnek a halak

Az első kapásra nem kellett sokat várni. Az önakasztós botomat húzta el egy két kilós forma tükrös, ami rövid úton a szákba került, majd gyorsan vissza is nyerte a szabadságát. A következő kapás szintén pelletre jött, ám ezúttal egy valamivel nagyobb, kettő nyolcvanas tőponty volt az érdeklődő. Már ekkor látszott, hogy a dippelt pelletes csali lesz a nyerő a mai napon, de a tó még tartogatott meglepetéseket számunkra, hisz még csupán alig egy órája voltunk a vízparton.

 A nap első hala egy kettesforma tükörponty volt

A következő jelentkező egy hibátlan töves. Szintén a pelletet kívánta meg

Ekkor már lehetett tudni, hogy mozgalmas napunk lesz :o)

Reggel nyolc körül a kukoricás botomon is kiegyenesítette valaki a zsinórt. Mivel itt nem volt bekapcsolva a nyeletőfék és a szerelék sem önakasztós volt, nekem kellett a megfelelő időpontban besuhintani. Most ez tökéletesen sikerült és rögtön elkezdődött a harc a nap legnagyobb pontyával. A csata kimenetele nem lehetett kétséges. A fárasztást megnehezítette a nagyon sűrűn bedobott szerlékek sokasága, de kemény botommal könnyedén irányítani tudtam a kitörni igyekvő halat. Így nemsokára a stégen pihegett a valamivel három kiló fölötti töves.

A legnagyobb ponty aznap egy duci töves lett a maga három kilójával

Ezen a tavon nem számít nagy halnak, de azért örültem neki

Az ezt követő időszakban kapás kapást követett. Először két kisebb tükröst sikerült egy rövid ideig a partra invitálnom, majd egy újabb tőponty tette tiszteletét nálam. A favorit továbbra is a messzire behajított pellet volt, de időről időre kukoricára is érkezett kapás. Észrevettem, hogy nagyon fontos a kukorica helyes felhelyezése, mert ha a kemény mag kitölti a horog öblét, jóval kevesebb hal akad meg. Sajnos a kifogott pontyok nem mind voltak egészségesek. A tükrösök testén, kevés kivétellel, sebeket találtunk. Ezek a pontyocskák valószínűleg egy telepítésből származtak. Ellenben a tőpontyok kivétel nélkül gyönyörű, egészséges példányok voltak és a horgon is sokkal keményebben védekeztek, mint pikkelytelen társaik.

Sorban jöttek a potykák. Volt amelyiknek a pellet ízlett...

... és volt, amelyiknek kukoricára szottyant kedve

Előfordult, hogy egyszerre két botomon volt kapás, így miközben fárasztottam az egyik halat, fater tigrisként ugrott a másik botom után. Igazi örömpeca volt a javából. Lassan faternál is beindultak a halak, így most már felváltva szedegettük ki a bajuszosokat. Sajnos, késő délelőtt eléggé feltámadt a szél, ami eléggé megkeserítette a horgászatunkat.

Jól ment a hal. Nem volt ritka, hogy faterral egyszerre volt kapásunk

Később fater is felvette a ritmust. Itt egy kis tükrössel mosolyog

Mire a nap elérte csúcspontját, már alaposan elfáradtam, így minkét botomat átszereltem önakasztósra és az egyik hajszálelőkére egy szem mézes bojlit fűztem. Nem nagyon bízok a tészta golyókban, de így legalább kis pihenőidőt nyertem két kapás között. Természetesen, bojlira nem volt kapás, de pelletre továbbra is akadt érdeklődő. Bár, így kevesebb halat fogtam, mégis félórás pihenőkhöz jutottam, hisz előzőleg az etetőkosaras szereléket húsz percenként újra kellett csalizni. Késő délutánra összesen tíz pontyot segítettem partra, míg fater ennek a felével birkózott meg. Lehetett volna több halat is fogni, hisz a szomszédok kukaccal csalizva egymás után csörlőzték ki a kis tükrösöket, de én inkább nagyobb csalikkal darabosabb halakra számítottam.

A fogásra nem lehetett panaszunk aznap...

... bár igazán nagy példányt nem sikerült elcsípni

Délután négykor már készülődtünk az indulásra, ám a tó még egy meglepetést tartogatott a számunkra. Fater már hordozgatta fel a felszerelését a kocsiba, mikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik kapásjelzője becsobban a vízbe, méghozzá azon a botján, amelyik gilisztával és egy szem hungarocell golyóval volt csalizva. Átsiettem a másik stégre és megfeszítettem a zsinórt, amire heves rángatózás volt a válasz. Rögtön be is vágtam, ám a hal elég furcsán viselkedett. Először mintha elakadtam volna, majd egyenesen felém úszott, szinte ellenállás nélkül. Amikor elém ért, össze vissza cikázott a víz alatt, nem ment oldalra, mint általában a békés halak. Hamarosan megmutatta magát a tettes. A horgon egy nyolcvan centis szürkeharcsa ficánkolt. A szákolás viszonylag könnyen megtörtént, a szomszéd stégen horgászó sporttárs segédkezett benne. Örömöm leírhatatlan volt. Megfogtam életem első harcsáját! Nem kapitális, de az enyém... :o)

Mindenre számítottunk, csak szürkeharcsára nem

A siker titka a fater által szakszerűen felfűzött giliszta volt :o)

Amikor fater visszaért, fogta is rendesen a fejét. Miért is hagytam ott a botot? - monda. Legyen ez örök tanulság minden horgásznak! Aki őrizetlenül hagyja a botját, az lemarad az élményről... :o) Érdekes, hogy az előző hetekben mindenféle elképzelhető módszerrel üldöztem a harcsákat. Próbáltam úsztatással, fenéken, stupekkal felszínen, bodorka csalival, nadállyal és semmi. Erre most egy 6-os pontyozó horgon felkínált kis kukaccal és 25-ös zsinórral megfogtam a bajuszost. Persze mondhatjátok, hogy csak a szerencsén múlt. Így is van, de a szerencse mindig jelentős tényező a horgászatban, akármilyen halra megyünk, akármilyen módszerrel. Fater szerint viszont a siker kulcsa a szakszerűen horogra fűzött giliszta volt... :o)

Bár nem érte el az öt kilót, de nagyon örültem első harcsámnak

A nap végén megesett fogás alaposan felkorbácsolta a lelkesedésünket. Jókedvűen pakoltuk össze felszerelésünket és hozzá láttunk a fényképezéshez. A Római tó ismét egy felejthetetlen élményt adott nekünk, hisz alig tíz óra alatt közel negyven kiló halat segítettünk partra ketten. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ismét visszatérünk ide és a tó pikkelyes lakói közül sikerül majd még nagyobb példányokat is a szákba terelni...

Az aznapi zsákmány igen derekasra sikeredett

Köszönjük az élményeket! Hamarosan újra találkozunk!