Gyermekkoromban rengeteget horgásztam a tatai Derítő tavon, hiszen faternak évekig erre a vízterületre volt érvényes engedélye. Úgy emlékszem, hogy annak idején egyetlen alkalommal sem maradtunk zsákmány nélkül. Bár nagy testű halakat nem sikerült elcsípnünk, a napi két elvihető pontyot és néhány kárászt, keszeget minden alkalommal sikerült megfogni. A szemközti magas partra rendszeresen kijártunk pergetni szúnyogos nyári estéken. Fehér twistereinkre, sárga hátú wobblereinkre vadul martak rá az éhes csukák és süllők. Tavaly óta terveztem, hogy újra lenézek horgászni a megye legnevesebb tavára. Tavasszal már magaménak tudhattam egy próbálkozást, de akkor sajnos nem jártam sikerrel. Csupán frissen telepített ponty ifjoncokat sikerült fognunk, amik a kilót sem verték. Bezzeg a sok sporthorgász egymás után tette az apró halacskákat a szákba.

Gyermekkorom nagy horgászélményeinek színhelye a tatai Derítő tó

Borongós hajnal a torzsokos tavon

A tavaszi kudarcot feledve úgy döntöttem, hogy ismételten nekifutok a neves tó vizének. Gáborral, a szomszéd sráccal három napra béreltük a húszas számú stéget. Nagy reményekkel érkeztünk a tópartra. Három nap alatt kiemelkedő élményekre számítottam. Titokban reméltem, hogy több részes írást tudok majd bemutatni erről a tuskókkal, akadókkal tűzdelt tóról. Sajnos az élet másként írta meg a forgatókönyvet.

Bérelt faházunk a szigetről nézve

Az etetésre csupán a vadkacsák álltak be

Írhatnék regényeket, milyen módszerekkel, és csaliarzenállal próbáltam horogvégre csalni a tó lakóit, de teljesen felesleges. Két napon keresztül egy árva mozdításunk nem volt se pontyozó készségünkön, se süllőző, harcsázó botjainkon. Nem csak a stég előtt próbálkoztunk, de átmentünk a magas partra, illetve a sziget környékére is, de a csalinkat nem érintette egyetlen hal szája sem. Nem arról volt szó, hogy a pontyok, ragadozók nem voltak étvágyuknál, még pöcizéseket sem tapasztaltunk kapásjelzőnkön. Nem csak mi jártunk így, hanem minden horgász a környékünkön. Egy-két kis ponty és néhány kárász, dévér fogásáról értesültünk csupán az egész tó körül.

A hétvége első hala

Egy apró dévért is sikerült fognunk

Szép Karcsi, de ennyi pénzért több élményre számítottunk

Utolsó nap kinézett fater és hozott pár zacskó etetőanyagot és némi gilisztát. Lefinomítottuk felszerelésünket és így sikerült néhány kárászt és kis dévért horogvégre keríteni. Így nem maradtunk hal nélkül, de hozzá kell fűznöm, hogy ez nagyon soványka zsákmány azért a hatvanezer forintért cserébe, amit ketten erre a túrára költöttünk ezen a hétvégén.

Ezüstkárász aranyáron :o(

Ezúttal elmaradt a mosoly...

Ez a hat - hét darab kárász az utolsó pár órában jött. Előtte két napig csend

Akik rendszeresen olvassák blogomat láthatják, hogy nem vagyok egy ügyetlen horgász. Ezen a tavon azonban nem voltunk képesek egy normális hal megfogására sem. A halőr szerint a kedvezőtlen időjárás miatt nem volt kapás, de én úgy gondolom, ez nem így van. Mindenesetre az év egyik legjobban várt horgászatából az év legnagyobb csalódása kerekedett ki. Nem hinném, hogy sok esélyt fogok még adni a legendás tatai tónak.

Próbálkoztunk a tó másik oldalán is

De itt sem akadt egy mozdításunk sem

Gyönyörű környezet, de a legenda már csak a múlté...