Nagy csalik, kis halak

2011. augusztus 18. - Bogyo_bacsi

Párás, szürke hajnalon érkeztünk meg Agostyánra. A tó régi ismerősként köszöntött minket, hiszen már több, mint két éve rendszeresen, minden horgászható hónapban meglátogatjuk partjait. A nap még épphogy csak előkukucskált a szemközti dombok mögül, de már keményen éreztette erejét. Bizony beköszöntöttek a nyári hónapok, amikor a perzselő meleg igencsak próbára teszi a gáton horgászó emberek tűrőképességét, hiszen itt semmiféle menedéket nem lelni a kíméletlenül tűző napsugarak elől. Állást foglaltunk, már bejáratott helyünkön, bár a szokatlan zsúfoltságnak köszönhetően éppen hogy be tudtunk ékelődni egy falatka szabad nádnyiladékba. Szerencsére szomszédaink nagyon kedvesek és engedékenyek voltak, így nem kellett lehetetlen helyekről megpróbálni becserkészni a tó óriásait.

Nyári hajnal a Római tavon

Gyors csalizás és indulhat a a huszonnégy órás peca

Miközben behúztuk szerelékeinket az ígéretes helyekre, azon tűnődtem, hogy talán meg kéne növelni a csalik méretét, hiszen utolsó alkalommal a két darab húszas pelletet majdnem mindig elhúzták a falánk apró pontyocskák. Olyan agresszívan kaptak, hogy az így is tekintélyes méretű csalival, csak nagy nehézségek árán sikerült horogvégre keríteni a nagyobbját. Ezen elgondolásból most két darab harminc milliméteres hallibut pelletet fűztem fel a horog mellé, de optimizmusomat csakhamar lehervasztotta egy másfeles amurkölyök, melynek sikerült begyömöszölnie szájába az óriás méretű csalit. Ezeknek már semmi sem szent? - mérgelődtem, miközben kiakasztottam a horgot az apró növényevő szájából és útjára engedtem.

Az első jelentkező egy aprócska amur volt. Vissza is nyerte a szabadságát

Fél óra sem telt el még, mikor fater botja is bevágásra emelkedett. A lágy pálca meredeken görbült a tekintélyes méretű uszonyos súlya alatt. Hatalmas örvényekkel és fordulásokkal törte meg a hajnali tó víztükrét az életéért küzdő behemót. Ám, apám sem ma kezdett el horgászni, így nagy higgadtsággal terelte szákba a gyönyörű 11 kilós vadpontyot. A horogszabadítást és ápolást a kíméletes visszaengedés követte. Az álmából felzavart potyka sokáig nem találta a tó közepe felé vezető utat és a part menti nádasba próbálta befurakodni magát, ahonnan csak a szákkal való gyengéd nógatás hatására váltott irányt.

Fater kapitális halat fáraszt, alig fél óra horgászat után

Bukfencező hal töri meg a hajnali víztükröt

Egy csodálatos vad jellegű ponty buldog szerű fejjel

Kereken 11 kilót nyomott a mérlegen

Válaszom nem váratott sokáig magára. Hamarosan az én nyeletőfékem is elkezdett énekelni, így megkezdhettem a harcot a hétvége elő komolyabb halával. Rövid küzdelem után egy kilenc pluszos tükrös háta bukkant fel előttem, a napfénytől szikrázó sima vízfelületen. Gyorsan megmerítettük, majd pár fotó után visszacsúsztattam a habokba nemes ellenfelemet. Minden úgy alakult, ahogy elterveztem, és úgy látszott, hogy a nagy méretű pelletekkel sikeresen szelektálni tudjuk, az elvetemült kis pontyokat és egy élményekben rendkívül gazdag napnak fogunk elébe nézni.

Tükörponty valamivel tíz kiló alatt


Óvatosan csúsztattam vissza a langyon vízbe zsákmányomat...

... miközben a nap megcsillant aranysárga pocakján

A staféta bot ismét faterhoz került, aki egy nyolc kilós tövest parancsolt rövid úton partra. A nap ekkora már magasan járt az égen. A kíméletlen meleg csak úgy perzselte egyre ropogósabbra sülő bőrünket. A halak kapókedve is lassan kezdett megváltozni. Hamarosan elmaradtak a nagyobb halak és helyüket másfél – két kilós fajtársaik vették át. Nem győztük kicsörlőzni az egymásutánjában kapó apróságokat. Hiába a harminc milliméteres pelletek, addig szopogatták az ízletes csalit a mohó jószágok, míg végül csak megakasztották magukat. A sokadik nem kívánatos fogás után már kezdtem kétségbe esni, mit is tehetnék a nem várt invázió ellen.


Fater nyolc kilós tőponttyal folytatta a sort

Hibátlan példány

Egy gyors fotó és már mehetett is vissza éltető elemébe

Szerencsére, azért nem minden hal volt kis méretű. Dél körül beköszönt a 24 órás horgásztúra legtekintélyesebb vendége. Csak úgy füstölt az orsóm fékje, mikor besuhintottam a vágtázó ismeretlennek. A sikeres akasztást majd húsz perces hadakozás követte, ahogy ellenfelemmel küzdöttünk a zsinórért. Egyszer ő, egyszer pedig én húztam vissza a pillanatokra elveszített damilt. Az idő azonban nekem dolgozott, így lassacskán egyre közelebb sikerült húzni a harcos kedvű idegent. Amikor először megláttam a vízben bukfencező halat, nem győztem csodálkozni. Egy gyönyörű szép spanyol pikkelyes potyka küzdött a horog végén.

Mindig a legegyszerűbb végszereléket alkalmazom


Végül megérkezett a hétvége hala...

... egy 12,5 kilós spanyol pikkelyes szépség személyében

Fater óvatosan alátolta a szákot, majd a partra emelte a nem mindennapi zsákmányt. Büszkén tartottam a magasba a fényképezőgép előtt, hiszen ilyen mintázatú pontyot eddig még csak három kilós méretig fogtam. Mondanom sem kell rendkívül óvatosan engedtem útjára a gyönyörű halacskát. Sajnos, ez volt a hétvége utolsó említésre méltó zsákmánya, mert sem a délután, sem az éjszaka nem adott mást, csak két – három kilós potykák sokaságát. Hiába a nagy csali és a nagy horog, csak úgy falták az óriási pelleteket a telhetetlen apróságok. Akasztottunk nagy halakat is persze. Sőt, nagyon nagy halakat, de szinte kivétel nélkül lefordultak a horogról. Talán a túl nagy csali, óvatos kapás, vagy más oka lehetett az elköszönő zsákmányoknak, nem tudom, de fejenként legalább három – három termetes potykát veszítettünk ketten.

Óvatosan engedtem útjára az ebédidőben érkező vendéget...


... találkozunk pár év múlva

Ahogy jött az éjszaka, beélesítettem harcsázó botomat, akit én csak Medveölőnek hívok. A fenéken meglebegtetett nadálycsokrot egyszer iszonyatosan megrántotta valami, majd elengedte. Azonban az egész akció olyan hirtelen történt, hogy a botér még csak nyúlni sem volt időm. Több ismerősöm jelezte, hogy ők is tapasztaltak hasonló megrántós – beejtős kapást nadálycsokorra és csupaszon tekerték ki a horgot. Nem tudom, hogy mi lehet a jelenség pontos oka, de az biztos, hogy harcsát nem eredményezett a kapás.


Harcsázó felszerelésemet is beélesítettem, de nem hozott sikert

Hajnalban kimerülve csomagoltuk össze felszerelésünket és indultunk hazafelé. Bár ezúttal rekord méretű halat nem adott a tó, annál több kérdés és tanultság merült fel bennünk, amit emésztgetve készülünk majd a következő támadásra, mikorra már átgondoljuk hibáinkat és új stratégiával próbáljuk meg horogvégre keríteni a hőn áhított pontymatuzsálemeket.

Napkelte az oly sok szép halat adó víz tükre felett

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr133102260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szllaci 2011.08.19. 11:19:13

Sziasztok!

Parádés fogás, gratula
Laci

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.08.22. 20:16:39

@szllaci: Szia Laci!

Köszi a gratulációt. Pontyozni is jó dolog néha napján, de azért a ragadozóhalak az igazi szenvedélyem. Sajnos idén nem nagyon jönnek...
Üdv.

Tom

Kapásjelző 2011.08.22. 21:41:59

Grat a szép fogásokhoz! Érdekes, hogy móron tök jó helyek vannak, külön beállókkal, de halat nem fogtunk. Itt meg semmi, és van hal rendesen. Inkább égjek szénné a napon, de fogjak pár rendes halat. A pellet márkáját, ízesítését esetleg megosztod Velünk? Amúgy csinálhatnál egy oldaldobozt, ahol bemutathatnád a szerelékeid, a felszerelésed, a csalikat... :D Gondolom sokan örömmel fogadnák.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.08.24. 19:42:25

@Kapásjelző: Sokat számított szerintem, hogy előttünk pont egy bojlis verseny volt. Biztosan jól megetették a halakat. Az időjárás is frontos volt, egy hétig esett az eső. Az etetőhajó hiánya is döntő volt. Szerintem ki kell ismerni ezt a tavat és kész. Jövőre szánok rá 2-3 hétvégét. Arról nem is beszélve, hogy ragadozók szempontjából sem rossz a víz...

Legközelebb, ha megyek Nagybivalyosra, úgy fényképezek majd, hogy bemutassam a felszerelésemet. Nagyon nem akarok reklámozni, meg a márkák kavalkádjában fürdeni. Fontosabb számomra a stratégia, a természet és a halak. De azért megpróbálok ebbe az irányba is lépni...

squid008 2011.09.02. 11:30:47

Szia Tomi!
Jók a sztorik amiket írsz,de Háziréttel kapcsolatban nincs igazad teljesen..Mindegy nem akarok igazán belemenni,de azért mert egyszer elmész egy tóra és rosszul sül el,azért ne ítéld el teljesen!Én itt lettem tag,tanúsíthatom,hogy nagyon jó hely be kéne gyere velünk egyszer hátra horgászni a szigetre, ott nincs senki csak te meg a sátor és állítom neked, hogy az ország egyik legszebb tava!!!!Honnan ismered a Kovács Iriszt?Unokatestvérem:)Üdv

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2011.09.06. 22:07:44

@squid008: Szia Csanád!

Igen, amit Házirétről írtam az csak ilyen első benyomás volt, de nem emlékszem, hogy rosszat írtam volna róla. Igaz sokan voltak, de ez egy Pest közeli tavon normális szerintem. Nem éreztük rosszul magunkat, sőt igazából nagyon is jó volt és szerintem sok halat fogtunk volna, ha a betörő hidegfront nem teszi tönkre a horgászatot. Nem hinném, hogy lehúztam volna a tavat, szemben a Csekével, ahol tényleg nem éreztük jól magunkat.
Bízom benne, hogy a jövő évben közösen sikerül jobban megismerni és bemutatni ezt a vizet...
Írisz volt munkatársnőm... ;o)
Üdv.

Tom
süti beállítások módosítása