Biztos vagyok benne, hogy olvastatok már megannyi cikket a szakújságok lapjain, hogyan versenyeznek a profi horgászok speciális módszerek, technikák és felszerelések arzenálját felsorakoztatva, hogyan folyik a harc a kifogott halak grammjaiért. Nos én egy teljesen más világot mutatok meg nektek. Éspedig, hogy milyen módon mérettetik meg magukat a teljesen laikusok, akiknek egy hal megfogása is óriási sikert jelent. Mert, ugye olyan horgászok is léteznek, akik bár rendszeres halfogási eredményeket tudnak produkálni a hétköznapok során, a versenyek alkalmával mindig betliznek. Nos, jómagam is ezek közé a lúzerek közé tartozom. Olvassátok hát történetét életem második horgászversenyének, ahol ezúttal sem lett halszagú a kezem...

A verseny színhelye a tardosi Malomvölgyi tó volt

Aprócska patak táplálta a tavacskát

Történt nem olyan régen, hogy faterék beneveztek egy vállalati horgászversenyre, ahol négy fős csapatokban mutathattuk meg hozzáértésünket a halfogás rejtélyes mesterségéhez. Már fogtam a fejemet, amikor hallottam, hogy csak úszós módszerrel lehet próbálkozni, hiszen tudtam, hogy ezen a téren mindannyian minimális tapasztalattal rendelkezünk. Sebaj, majd fogunk pár snecit és biztosan nem maradunk szégyenben - gondoltam optimistán akkor még... Nos, a mi csapatunk a következő képen alakult: voltunk ketten faterral, Vili bácsi és Sanyibá, aki már túl járt a hetvenen. Ilyen felállásban csak a győzelem volt az egyetlen elfogadható cél... :o)

A táj egyszerűen mesés látványt nyújtott

Régi match botommal vágtam neki a néhány órás erőpróbának

Nos a helyszín a Tarjáni Malom völgyben elterülő apró tavacska volt, ami egy természetvédelmi terület kellős közepén található. Életemben nem horgásztam még ilyen gyönyörű helyen. A vizet övező hegyeket sűrű, mélyzöld érintetlen vadon övezte. A magaslatok csúcsai elbújtak a sűrű párafelhőben, a friss levegőt szinte harapni lehetett. Itt az ember tényleg egynek érezheti magát a természettel... Jómagam egyetlen matchbottal készültem. Fater pedig régi teleszkópos botját állította hadrendbe. Mint kiderült, Vili bácsi semmilyen felszerelést nem hozott magával. Hála égnek, nekünk volt egy tartalék pálcánk, így mindenki rajthoz tudott állni. Meghökkenve szemléltük Sanyibá 1978-ban vásárolt horgász készségét. Ritkán lát az ember ilyen öreg botot és orsót. Egy évvel idősebbek ezek a halfogási eszközök még nálam is...

Sanyibá elővette '78-ban, az USA-ban vásárolt halfogó szerkezetét...

... amely szerszám még nálam is idősebb egy évvel

Ahogy elkezdődött a verseny, fater átadta magát a sörözés és a haverokkal való fecsegés haszontalan időtöltésének, így csapatunk három főre morzsolódott le. Mindent megpróbáltunk, amit horgászember megpróbálhat, de halat csak nem sikerült fognunk. Nem csak nekünk, de szinte senkinek. A csapatok nagy része nem volt képes egyetlen sneci megfogására sem. Így óriási sikerként értékeltük, amikor Vili bácsi az utolsó órában kifogott egy harminckét dekás keszeget. Sovány zsákmány ez négy embernek, gondolnátok... de ez akkor és ott elég volt nekünk, hogy felkapaszkodjunk az ötödik helyre a versenyben. :oP Ha összejött volna még egy keszeg, még talán dobogósok is lehettünk volna... :o) Az első helyzetnek sikerült két potykát is fognia. Utólag nem is értem, hogy jöhetett neki össze ez a bőséges zsákmány... :o)

Íme az ötök helyet érő keszeg, amit Vili bácsi fogott

A verseny után még megpróbálkoztam a feederezéssel is, hátha így sikerül valami halat felmutatnom a történetben, de ezzel is kudarcot vallottam. Az egyre intenzívebben eső égi áldás visszavonulásra késztetett miket, így egy tányér ízletes gulyás elfogyasztása után hazafelé vettük az irányt. Tudom, ez a történet nem a világ legnagyobb horgászversenyéről szólt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak emberek, akik nyomás alatt egyszerűen képtelenek halat fogni. Hát én is ezek közé a balekok közé tartozom. Két versenyből két betli... :o) Tulajdonképpen nem is a győzelem, hanem a részvét a fontos... Biztos vagyok benne, hogy a következő alkalommal, ha már nem lesz rajtam a bizonyítási kényszer, ismét egy halszagú történetet tudok majd bemutatni nektek...

 Gyönyörű táj, de a halak hiányát a látvány sem kárpótolta...