Tihany számomra sokkal többet jelent, mint egyszerű horgászhely. Gyermekkoromban rendszeresen üdültünk a családdal a félsziget lábánál, itt ragadtam először horgászboltot és itt fogtam meg életem első halát is. Ez volt az a hely, ahol először ébredt meg bennem az ősi horgászösztön... Ahogy múltak az évek, a nyaralások elmaradtak, mégis időről időre visszatértünk a rév mólójára, ahol gilisztával gyönyörű dévéreket, pontyokat, babahallal csalizva pedig süllőt, kősüllőt, angolnát, időnként gardát is fogtunk. Már több mint tíz éve nem látogattunk el ide, így furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon még mindig olyan jó horgászhely a móló? Hiszen annyi rossz hírt hallani mostanság, hogy nemigen van hal a Balatonban... Nos, csak egyféleképpen tudtam meggyőződni az igazságról, ha útra kelek és annyi év után újra megpróbálok horgászni Tihanyban.

A tihanyi mólón mindig van élet

Útban a kiszemelt horgászhely felé megálltunk a félsziget keleti oldalán található Gödrös szabad strandon, hogy a nyári melegben némileg felfrissítsük magunkat, így csupán délután két óra körül értünk a mólóra, ahol elfoglaltuk a még szabadon lévő falatnyi helyet. Elsőként etetőkosaras fenekezéssel próbálkoztunk, hátha sikerül horogvégre csalni néhány szép dévérkeszeget, esetleg pontyot. Az első kapásra nem is kellett sokáig várni. Egymás után jöttek a szebbnél szebb keszegek, melyek között nem voltak ritkák a fél kilón felüli jószágok sem.

Hibátlan balatoni dévér a szákban

Ő még a kisebbek közül való volt

Volt azonban két dolog, ami alaposan megkeserítette az életünket. Amikor nyomáskülönbség alakul ki a Balaton két oldala között, olyan szintű áramlás keletkezik a Tihanyi kútban, hogy nemhogy az etetőkosár, de a bojlis ólom sem áll meg a fenéken. Így szerelékeink folyamatosan sodródtak nyugati irányba, ami bár a halakat nem tántorította el a kapástól, a szomszédos horgászokkal sok kellemetlenséget okozott. A másik probléma az intenzív hajóforgalom, hiszen óránként kötött ki sétahajó a mólón, így ilyenkor szerelékeinket be kellett vontatni. Zavaró tényező ez a horgásznak, de részben a vízi közlekedés által felkavart oxigéndús víznek köszönhetően van itt ilyen sok hal.

A rév és a hajóforgalom megkavarja a vizet. Részben ezért sok a hal itt...

A csemege kukoricát nem csak a halak szeretik :o)

Naplemente a komp mögött

A dévéreket folyamatosan fogtuk giliszta csalival, de sajnos pontyot nem sikerült horogvégre keríteni. A kisebb keszegeket rögtön visszaengedtük, a nagyobbakat viszont gyűrűs szákba helyeztük egy nap végi teríték kép kedvéért. Olyan mohón kaptak a balatoni fehér halak, hogy pár óra múlva már csak fejenként egy bottal horgásztunk rájuk. Rendkívül jól szórakoztunk, igazi püfölős peca alakult ki délutánra. És mondja valaki, hogy a Balatonban nincs hal...

A nyerő csali ezúttal is a giliszta volt. Mással szinte nem is fogtunk halat 

Éjszakai dévérkeszeg nagy fejjel :o)

Lassan kezdett lemenni a nap a horizont mögött és egyre inkább feltámadt a szél. Itt volt az ideje az indulásnak, hogy elkerüljük a hirtelen lecsapó vihart. Annyi időnk maradt még, hogy egy fényképet csináljunk a napi zsákmányról, majd útjára engedtük a fogságba ejtett keszegrajt. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Balaton még mindig a régi arcát mutatja. Elégedetten pakoltunk be a kocsiba, hogy a szakadó esőben hazafelé vegyük az irányt. Mondhatnám, hogy itt vége a történetnek, de ez nem igaz.. Ugyanis próbálkoztunk ragadozó halakat is fogni a magyar tengeren ezen a napon, és nem is eredmény nélkül. De ezt már csak a következő történetben fogom elmesélni nektek... :o)

A nap végi teríték a fél kiló fölötti példányokból