Több, mint egy hónapig horgásztam a fővárosi betonrengetegben és már igencsak vágyódtam az igazi természet után, ahol a levegő olyan tiszta, hogy már szinte bántja a városi ember tüdejét és az őszi táj a szürkén túl, ezer meg ezer színben kápráztatja el a természetjáró szemét. Ilyen, és egyéb megfontolások alapján választottam következő horgászállomásként a Neszmélyi holtágat, amely a régmúltban számos élménnyel ajándékozott meg. Itt kezdtem el ismerkedni a dunai horgászattal és bár ez az egyik felén nyitott holtág állóvíznek minősül, rengeteg szép balint és csukát adott gyermekkoromban. Ebben az évben sem szándékoztam elhanyagolni ezt a csodás vizet, ami véleményem szerint az egyik legszebb horgászhely az egész országban.
Idén is visszatértem a neszmélyi holtág csodás partjára
A kristálytiszta víz visszatükrözte...
... a zöldből éppen őszi színekbe öltöző fák buja lombjait
Áldozati totem a Duna partján. Ismeretlen művész alkotása :o)
A vízpartra érvén tátott szájjal csodáltam a pöre természetet, mely a nyári zöld ruháját levetve, tarka barka színekbe öltözött. Nem is emlékszem már, mikor voltam utoljára ősszel horgászni, hiszen munkahelyi elfoglaltságaim miatt ez az időszak szinte minden évben kiesett a naptárból. Lenyűgözött, ahogy a kristálytiszta víz visszaverte a környező fák árnyait oly módon, hogy körbe nézvén mindenhol a táj feje tetejére állított tükörképe látszott. Az ilyen pillanatokért érdemes újra és újra visszajárni a vízpartra. Ezek a képek azok, amelyek mélyen bevésik magukat az ember emlékezetébe, hogy a szürke hétköznapok során legyen mire visszaemlékezni, legyen miről ábrándozni.
Magányos csónak az ártéri erőben
Az ember szinte nem is tudott a horgászatra figyelni...
... annyira lenyűgözte a szeptember végi táj látványa
Csukára számítván hatalmas DAM EFFZETT körforgót csatoltam acélelőkém karabinerébe. A hajnali csendben szinte hallani lehetett a rezgéseit ahogy pörögve túrta a vizet, majd a partközelbe érvén egy egy kavicsnak koppant a levele a dunai sóderágyon. Dobáltam erre és arra, de kapásig sajnos nem jutottam, így méterről méterre araszoltam a holtág süppedős partján keresve a halakat rejtő helyeket. Tudtam csak idő kérdése és valami rácsimpaszkodik műcsalimra, így türelmesen vártam a megfelelő pillanatot.
A vízben álló cölöpök ígéretes helynek tűntek
Időközben egy árnyékos helyre értem, ahol fatuskók sora meredezett ki a víztükörből. Éreztem, ha valahol számíthatok majd kapásra, akkor ez az a hely. Hatalmas villantómat a csökök felé lendítettem és lassan megindítottam a bevontatást. Észrevettem, hogy műcsalimat egy testes, sötét árnyék követi, majd a parthoz közeledve egyszer csak nyom nélkül eltűnt. Mi a csuda lehetett ez? - morfondíroztam. A következő bevontatásnál megismétlődött a dolog... közelebb hajolva láttam, egy raj sügér követi a pörgő vasat, majd a parthoz érvén a falka egy szempillantás alatt szétrebbent.
A nap első zsákmánya egy tenyeres sügér...
... a csukának szánt ötös körforgón akadt fenn
Mosolyogva konstatáltam, vajon mit is akarnak ilyen apró sügérek ettől a hatalmas körforgótól, de gondolatsoromat egy apró ütés szakította félbe és nem kis meglepetésemre a horog végén ficánkolt egy jó tenyeres csapó sügér. Jézusom, de régen fogtam már belőletek, talán öt év is eltelt azóta, hogy az esztergomi Duna ágon, vagy a Mosoni Dunán elcsíptem egy-egy fél kilós csapót. Óvatosan partra emeltem a falánk kis ragadozót, kinek sikerült begyömöszölnie szájába a csukának szánt ötös körforgó villantót. Gyors fényképezés, és már útjára is engedtem a kis jövevényt.
Visszaengedés a kristálytiszta vízbe
Kicsit összezavarodott a drága, de végül visszatalált a mederbe
Hát, ha a sors ezt akarja, akkor legyen... lecseréltem műcsalimat egy aprócska VIBRAX körömvillantóra, mely piros tónusokat is tartalmazott. Tudtam, hogy a piros szín sügérnek olyan, mint bikának a vörös posztó. Biztos voltam az újabb fogásban és csakugyan, második bevontatásra apró koppintást kaptam és a zsinór végén újabb kis csíkos útonálló ficánkolt. Csupán annyit kellet tennem, hogy hagytam lesüllyedni a villantót a fenékre pontosan abba a gödörbe, ahol a sügérfalka tanyázott.
Újabb szép csapó sügér...
... ezúttal már célzottan fogva
Igazi örömpeca alakult ki végül. Egymás után fogtam a tenyeres sügéreket és az acél előke és vastag zsinór sem igazán zavarta a falánk jószágokat. Több mint fél tucatot gyűjtöttem össze belőlük, mire a raj szétrebbent. Utána hiába dobáltam keresvén, hová is tűntek, már nem akadtam rájuk. Mindenesetre így is rendkívüli élményben volt részem, hogy rátaláltam erre az eldugott sügértanyára.
A sügértanya lakója
Miután megbizonyosodtam róla, hogy elfogytak áldozataim, új módszerre váltottam és egy hármas méretű ezüst MEPPS LONG körforgót csatoltam fel a zsinór végére. Új, még háborítatlan helyszín felé lendítettem botomat, és rögtön az első dobásra, szinte a vízbeérést követően, elemi erejű rántás szaladt végig pálcámon. Érzetem, ez már testesebb hal lesz, már fárasztani is kellett a pörgő vasra lecsapó kilós balint.
Végül sikerült elcsípnem egy fenekeszeget is
Parthoz érve nyakon ragadtam a kilós őnt és megszabadítottam a horogtól, amit sajnos elég mélyre sikerült benyelnie. Nem akartam sokáig húzni az időt, mert erősen vérzett áldozatom, így pár gyors fotózás után útjára eresztettem, hogy egy hatalmas farokcsapással elspurizzon a biztonságot jelentő nyílt víz felé.
Torokra nyelte a villantót, és eléggé vérzett is...
... de egy hirtelen farokcsapással elevenen távozott az alkalmi fogságból
Miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs több hal a környéken, útra keltem, hogy új állásokat, ígéretes haltartó helyeket fedezzek fel. Ennek az lett a következménye, hogy jól eltévedtem az árparti erdőben és majd egy órát bolyongtam, mire megtaláltam a kivezető utat. Sajnos ez a horgászat végét is jelentette egyben, de nem bántam, hiszen olyan élményekkel tértem haza, ami mostanság elég ritka dolog a Dunán. Ha már idén nem is, de jövő évben biztos vagyok benne, hogy újra ellátogatok Neszmélyre, hiszen még annyi felfedezésre váró titkot rejt magában ez a csodás holtág...
Nem túlzok, ha azt mondom, az ország egyik legszebb horgászhelyén jártam
