Októberi pontyok lehűlő vízből

2009. november 08. - Bogyo_bacsi

A szeptembert kényszerűségből horgászat nélkül kellett lezárnom, de már türelmetlenül vártam október első hétvégéjét, ugyanis ebben az évben utolsó alkalommal látogattunk el a tatai Római tóra pontyfogás reményében. A vénasszonyok nyara kissé eltolta a rablószezont, hisz a kellemes, szinte nyári melegben még hemzsegtek a vízben a kishalak. Így a zord idő beköszöntéig még lehetőség nyílt egy két békés halakra irányuló horgászatra, mielőtt a csukákat és süllőket vettük volna célba.

Ezúttal négyen vágtunk neki az útnak faterral és két kollégájával, Zsoltiékkal. Az indulás egyből bosszankodással kezdődött, ugyanis ősöm elaludt, így majd egy órát kellett várnom rá a hideg időben. Még így is elsőként, pirkadat előtt értünk a tóhoz, melyet vastag tejszerű köd borított. A sötétben raktuk össze a botjainkat. Ezúttal mindkét szerelékemet önakasztósra készítettem, a már megszokott fix 70 g-os ólommal. Mindkét horogra pellet került, felbuzdulva előző horgászatunk sikerén. A szakirodalom szerint ősszel, a lehűlő vízben inkább az édes ízek a nyerők a büdös jellegűekkel szemben. Nos, végül is erre az élet rácáfolt aznap, de ne szaladjunk a dolgok elejébe... Mindenesetre egyik szerelékre epres ízű, míg a másikra polip-tintahal-kagyló ízesítésű Haldorádó pellet kerül. Győzzön a jobbik!



Életem idáig fogott legynagyobb ezüstkárásza 1,1 kilót nyomott 

A hőmérséklet nagyon lassan akart emelkedni, és a köd is nehézkesen szakadozott fel. Délelőtt 10 órára tisztult ki a táj a szemünk előtt és ezt az időpontot a halak is megvárták. Az első kapásom a „Tenger kincse” pelletre jött, ilyen rángatós, ejtős jellegű. Bevágtam, de éreztem, hogy nem túl nagy az ellenfél a damil túlsó végén. Hát, ha ponty lett volna, nem is lett volna jelentős, de ez bizony életem eddigi legnagyobb 1,1 kilós kárásza volt. Olyan kerek volt, mint egy leveses tányér. Nagyon örültem neki. Az én szememben az „egyéb halak” is ugyanolyan értéket képviselnek, mint nemes fajtársaik, de azért a viccelődést nem tudtam kihagyni és odaszóltam Zsoltiéknak, hogy már majdnem megvan az apró hal kvóta, jöhetnek a pontyok... A választ kikerekedő szemek kísérték. Milyen apró hal? Mi is örülnénk, ha ekkora apró halat fognánk... :o) Ám hamarosan és és fater is kicsévéltek a partra egy-egy félkilós forma karcsit.

 A nap hala egy ötésfeles pikkelyes a hideg víz ellenére a halibut pelletet vette fel

Lassan előbújt a nap is, de addigra úgy átfagytunk, hogy a horgászat végéig már nem tudtunk átmelegedni. Próbáltuk minél nagyobb felületünket a nap felé fordítani és minél több hőt magunkba szívni. Miközben a napsugarak befogására koncentráltam, egyszer csak elfüstölt az egyik botom. Életem legbrutálisabb kapását éltem át, ahogy a megriadt hal pár másodperc alatt vagy 5 méter zsinórt tépett le az orsómról. A botomat megragadva, átváltottam a nyeletőféket és belevágtam a száguldó kapásba. Egyből érzetem, hogy derekas hal van a zsinór túlsó végén, de viszonylag könnyen boldogultam vele. Amikor már félúton volt, megindult bal felé, ezért Zsoltiék egyik botját ki kellett venni. Hiába, a stégek között maximum 2 méter a távolság. Végül megmutatta magát a gyönyörű pikkelyes tőponty, amit fater nagy rutinnal szákolt meg. Még a szákban tartva kivittük a stégről, hogy ne a deszkán verje össze magát. Lefektettem a puha fűre, megszabadítottam a horogtól és a gyors fényképez után kíméletesen visszaengedtük a tóba, ami minden öreg harcosnak kijár...

Mélyebbre fater! Mélyebbre! :o)

Nem sokkal késöbb, olyan dél körül, a másik boton is szép orsórecsegtető kapásom volt. Azt figyeltem, meg, hogy mióta ezt a Deáky Flat Pear ólmot használom, iszonyatos kapásokkal szembesülök. Nem kétséges, a saját magát megakasztott hal megérezve a horgot megiramodik, de talán ilyenkor a forgókapocs kiszabadul az ólom szorításából és a hal szabadon tud száguldozni. Nem tudom még, mi lehet az erőszakos kapásoknak az oka, de nagyon tetszik. Az újabb áldozat egy valamivel két kiló feletti potyka volt, ami az epres pelletet kívánta meg. Sikeres szákolás után rá is kérdeztem faterékra, hogy hol tartanak, mert én már 8 kilón felül járok az összfogást tekintve. A válasz csak hümmögés volt... :o)

Ponty és kárász csokor a nap végén

A délután már végig kapás nélkül telt. Senki sem fogott halat az egész tavon. Mondjuk, délelőtt is csak nekem volt kiemelkedő szerencsém. Nem nagyon nyúlkáltak sehol sem a botok után. Állítólag, a haltalanság oka az volt, hogy egész nyáron vödörszámra szórták a száraz kukoricát a vízbe és őszre a halak eltelítődtek. Én a tógazda helyében erősen korlátoznám a beszórható etetőanyag mennyiségét. Nem engedném, sem a csónakos behordást, sem a kishajóval történő etetést, mert mindkét módszerrel iszonyatos mennyiségű szemes takarmány kerül a tóba. Persze lehet, annak a horgásznak működik a dolog aki ezt alkalmazza, de egy bizonyos szint után, az ész nélküli etetés kártékony hatással van a tóra és a halak kapókedvére egyaránt. Mindenesetre, én nem nyugodtam bele a tétlenségbe és elővettem pergetőbotomat, hogy megvallassam a vizet ragadozók után kutatva. Az acélelőke végére egy ezüst színű DAM EFFZETT körforgó került 4-es méretben. Nyáron gyakran dobáltam a stégről mikor meguntam az egy helyben ülést, de a tó csak méreten aluli csukákat adott. Így volt ez most is. Egy méret közeli csukesz kapta el a műcsalit, ami a horogszabadítás után csobbant is vissza a vízbe.

Bár horgásztársaim nem voltak eredményesek én mégis elégedett voltam két szép pontyommal , kárászommal. Mindezek fejébe még egy pergetett csukát is sikerült kiszednem a tóból, pedig csak negyed órát dobáltam. Mondtam is a srácoknak, hogy most már csak egy jó harcsázás kéne. Jelezték, ha megpróbálom beledobnak a vízbe... :o) Hát, nem próbáltam meg, bár nem lett volna könnyű dolguk, mert jómagam 118 kilót nyomok... Ez a csuka volt a nap utolsó hala, lassan befejeztük a horgászatot. Hazafelé zötykölődve megbeszéltük a következő hétvégét. Akkor ugyanis a sződligeti Ordas tavakat vettük célpontba. De ez már egy másik történet...

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr111510222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2009.11.12. 21:24:47

@hzizi:
Hello Hzizi!

Köszönöm a kedvező hozzászólásodat és hogy olvasgatod a blogot. Igyekszem hamarosan újabb élménybeszámolókkal gazdagítani az oldalt és még több, szép képet készíteni. Átnéztem a te blogodat is. :) Te elsősorban pergetni szoktál? Merrefelé horgászol?
süti beállítások módosítása