Egy nehéz nap éjszakája

2010. május 11. - Bogyo_bacsi

Lassan beborította a tájat a sötétség, ahogy botjaink mellett ülve csodáltuk a lemenő nap utolsó sugarai által beragyogott aranyhidat a Római tó víztükrén. A mögöttünk álló nehéz nap egy életre szóló élményekkel ajándékozott meg minket. Elégedetten pihentettük szemeinket a kapásjelzőkön tudva, hogy a történetnek itt még nincs vége, hisz a beköszönő éjszaka még tartogathat számunkra meglepetéseket. Az aranyszínű táj lassan elsötétült és a környéket beborította a fekete éjszaka. A csendet csak a szúnyogok zümmögése törte meg néha, ahogy elröppentek az ember füle mellett.

Fegyverzetünk a víz felé irányítva. Célkeresztben a nagytestű pontyok

Felszereléseink mozdulatlanul várták az újabb betévedő érdeklődőket. Tudtuk, hogy az előttünk lévő területen szétszórt nagy méretű pelletekből és bojlikból álló etetés lassan, de biztosan dolgozik. Bármelyik pillanatban kifeszülhet a zsinór és megszólalhat a fék kerregő hangja. Egyelőre azonban erőtlen rángatásoktól táncolt a kutyanyelv, ahogy a kisebb két - háromkilós potykák próbálták felvenni a hajszálelőkén felkínált egy, vagy két darab óriás hallibut pelletet. Nem tehettünk fel apróbb csalit, hiszen akkor a falánk apróságok felhabzsolták volna a nagy pontyoknak szánt falatokat.

 Nagyméretű egy, vagy két szem hallibut pellet került a 2-es méretű horog alá

A polip - tintahal - kagyló ízesítési dippet használva előbb megjött a várt kapás

A két pontyozó bot mellett beengedtünk egy nadály és egy harmatgiliszta csokorral csalizott úszós készséget a part menti nádasok elé harcsát remélve. Itt is, ott is hallatszódnak a rablások, buffanások, de puhatestű csalijaink végül is érintetlenek maradtak. Így kis csapatunknak meg kellett elégednie a fater által délután fogott egyetlen harcsával.

A nádnyiladékba eresztett nadálycsokor ezen az éjszakán érintetlen maradt

Este tizenegy óra körül a csillagos eget baljós felhők kezdték eltakarni. Éppen az égboltot kémleltem, amikor fájdalmasan felsírt az egyik orsóm fékje. Egy határozott mozdulattal beemeltem a húzásba és éreztem, ismét valami kolosszussal hozott össze a szerencse. A korábbi harcokban elhasználódott 27-es zsinegem pattanásig feszült, ahogy a nagy lomha test megindult jobbra a gátőrház felé. Óvatosan állítottam a féket, hogy a zsinór nyúlása ne vezessen tragédiához. Próbáltam irányítani a halat, próbáltam felfedezni, hogy merre lehet a sötétben. Gábor egy kézi reflektorral világította meg az előttünk lévő vízterületet, de sokáig csak az UV sárga zsinórom törése mutatta, hogy merre mozoghat ellenfelem. A nagy reflektorozásra összegyűltek a szomszéd állások horgászai és hangos biztatásokkal próbáltak segítségemre lenni a küzdelemben. Volt aki amurt jósolt, volt aki harcsát, de én érzetem, hogy ez a hal nagyon hasonlóan viselkedik, mint elődjei. A sors végül engem igazolt, amikor az előttünk lévő vízben felbukkan egy óriási ponty teste. Gábor ügyesen merítette meg a hatalmas pikkelyest. A horogszabadítás és a seb fertőtlenítés művelete után lemázsáltuk az éjszakai betyárt, ami kereken 14 kilót nyomott a mérlegen. A sporttársak sűrű gratulációja közepette engedtem útjára legújabb áldozatomat, hogy lassú farokcsapásokkal eltűnjön a kávébarna vízben.

A 14 kilós óriás ponty életem mások legnagyobb fogása lett

Az öröm az arcomra van írva, ahogy ficánkol a kezemben a hatalmas haltest

A nagy harc közepette fel sem figyeltünk a hirtelen beköszönő viharra, ami beparancsolt minket a sátrunkba. Szerencsére az égi áldás java elkerült bennünket, így egy bő fél óra múlva ismét a botok mellett tudtunk ücsörögni. A fáradtság lassan erőt vett rajtunk és úgy döntöttünk reggelig megpihenünk, hogy hajnalban újult erővel álljunk a kihívások elé.


A rövid parti látogatót követően halam menekülhetett vissza búvóhelyére

Nagyon hideg volt a sátorban, és a fekhely sem volt kényelmes a göröngyös földön, így hajnal három óra körül úgy döntöttem, hogy kimegyek sétálni egyet. Ahogy kint sétáltam, úgy gondoltam, hogy akár be is dobhatnék. Amikor pedig behajítottam a szerelékeket úgy gondoltam, hogy akár halat is foghatnék... :o) Nem is kellet sokáig várnom, mert 10 perc után egy rángatós kapásba vágtam bele, így ismét megkezdődött a cirkusz a sötétben. Szegény Gábort felóbégattam álmából, hiszen az ilyen forma halakkal nem tudok egyedül elbírni. Pláne sötétben. Az éjszaka utolsó hala rendkívül harcias volt. Vagy tízszer szaladt ki, esetenként 40 méter zsinórt is letépve a dobról. Most én is azt hittem, hogy amurral állok szemben, de végül a zsinór végén ismét egy nagyobb tőponty ficánkolt. Nagy rutinnal kezeltük le a 11 kilós bajuszost, majd őt is szabadon engedtük az éjszakában.

Az éjszaka utolsó hala egy egészséges 11-es töves volt

Ennél szebb ébresztőt egy horgász sem kívánhat magának

Természetesen ő is visszakerült éltető elemébe, hogy egyszer újra találkozzunk

Úgy döntöttünk, hogy már nem fekszünk vissza. Újracsaliztam, de többször is beszakadtam. A horgászállásunk előtt húsz méterrel egy akadót fedeztünk fel, amiről idáig nem is volt tudomásunk. Eddig nem jelentett problémát, mert a nagy halak mindig oldalra indultak meg. Ha meg kis pontyok vették fel a csalit, azok egyenesen jöttek ki és megtalálták az akadót. Előfordult az is, hogy egy másfeles ponty vette fel a két brutális pelletet. Ezt elkerülve mindkét szereléket két pellettel csaliztam. Nem is maradt el a hatás. Újabb kapás, újabb brutális erő. El is pattant a megfáradt zsinór. Éreztem, hogy a harcokban elmacskásodott damiljaim, már nem alkalmasak a küzdelemre, így Gábor bojlis botjait csaliztuk fel az én botjaim helyet. Az etetőhajó akkumulátora az éjszaka során feltöltődött, így újra esélyünk volt becsalogatni a nagy halakat az reggelre kipucolt etetésre.

Az etetőhajó nem nélkülözhetetlen, de nagyban növeli az eredményességet

A következő jelentkező a horgomon egy 9 kilós potyka lett. A 35-ös zsinór végén szinte vízisízett kifelé az előző halakhoz képest. Ezzel a felszereléssel ellentmondást nem tűrően parancsoltam partra horgásztúrám utolsó halát. Úgy érzetem, alaposan kihorgásztam magam és itt az ideje, hogy átengedjem a terepet a frissen kiérkező faternak.

Horgászatom utolsó hala eltörpül elődjei előtt a maga 9 kilójával...

... de ne becsüljük le, hiszen máskor egy ekkora hal bearanyozná a napunkat!

A horog ütötte seb fertőtlenítése neki is kijár, hogy megelőzzük az elfertőződést

Első pontyát kora délután akasztotta az öreg. Még ő sem találkozott ekkora halakkal, így jócskán rászorult tanácsainkra. Gábor felszerelésével azonban sokkal könnyebben boldogult, így egy húsz perces küzdelem után partra segítette új 14 kilós rekordpontyát. Először szinte sokkolták az események, majd ahogy megnyugodott, elkezdett minket oktatni horgászatból.


Fater is gyorsan megfogta a maga rekord pontyát


Csak úgy feszült a büszkeségtől az öreg :o)

A hal a maga 14 kilójával majdnem két és félszerese eddig fogott legnagyobb pontyának

Fater nagyon sportszerű! Mindig óvatosan bánik a halakkal

Egy órán belül sikerült dupláznia. Még nagyobb harcban sikerült megküzdenie egy, az előzőtől alig fél kilóval elmaradó pikkelyessel. Érdekes módon a nagy pontyok egytől egyig tövesek voltak, bár Gábor mondta, hogy a hét elején ugyanitt fogott 21 kilós rekordja egy pocakos tükrös volt. Késő délután már nem akadt több kapás, de így is elégedettek voltunk, hiszen olyan élményben volt részünk, melyek egy életre belevésődtek az emlékezetünkbe. Megköszöntük Gábornak az önzetlen segítségét, majd összepakoltunk és hátrahagytuk a tavat, mely ezen a hétvégén olyan bőkezűen ajándékozott meg minket.

Csakhamar megjött a párja az első halának. Csak fél kilóval maradt el tőle

 A sapkámban már majdnem úgy néz ki, mint egy horgász... :o)

A bejegyzés trackback címe:

https://pecazas.blog.hu/api/trackback/id/tr791993594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kapásjelző 2010.05.13. 13:38:29

Szép! Jól ért véget a napotok! Ismét gratulálok! Jól tetted Tamás, hogy a hideg sátor helyett még vallattad a vizet egy kicsit!
Gábort bizonyára nem zavarta, de kölcsön kapott botot nem illik a földre tenni. Nagybátyám már kapott vissza matchbotot törve (és meg sem említette a dologot aki eltörte).
Kicsit eltértem a tárgytól. Sokkal jobbak a cikkeid, mint amiket horgászújságokban, és az agyonszponzorált internetes médiában találni! Csak így tovább!

Gabesz00 2010.05.13. 14:26:57

Hello!
Tényleg jó lett a cikk.Ha még a humoros részeket is beleírnád, amik történtek ezen a hétvégén! Gondolok itt pl. a csávóra aki, már a jövő évre gondooskodott róla, hogy a római tó partján jövőre kukorica ültetvény legyen, vagy amikor fárasztás közben a kis harcsa rárabolt a vízbe lógó kapásjelzőre stb.....
Bár annyi ilyen poénos jelenet egy pár nap alatt is, hogy annak egy külön bejegyzés kellene.
Gratulálok! Tényleg nagyon jó lett!
Egyébként a botokat általában mindig a földre tettük, mert máshol nem igazán volt hely, így legalább a halak a fűvön voltak és nem sérültek annyira.
Üdv: Gábor

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.05.13. 21:52:21

@Kapásjelző: Jaj, nem is figyeltem a kölcsön botra. Legközelebb majd jobban vigyázok rá bár a shimano long cast nem egy sérülékeny kütyü... :) Mindenesetre köszönöm az elismerést. :oP

@Gabesz00:
Tényleg történtek ilyenek. Az a csávó körbejárt egy zsák száraz zsemlével a parton, hogy kinek kell. Persze senkinek sem kellett, mert mindenki bojlizott, pelletezet. Erre azt mondta: Bezzeg pár éve öltek volna ezért a zsákért... :oD
Jah és tényleg így volt. Amikor fárasztottam a pontyot a kapásjelzőben pörgött a világítópatron a zsinóron és egy kis harcsa, vagy süllő rárabolt. Még jó, hogy nem pattant el a feszülő zsinór...
Majd legközelebb jobban fejben tartom a poénokat...

kocikafree 2010.05.18. 06:57:41

Szia Tom!
Írásod a bőség zavara, a rengeteg óriásponty láttán, azt sem tudom, merre kapkodjam a fejem. Azt is mondhatnám, ilyen kapitális halbőség csak a mesében -akarom mondani a Római tavon- van. De, gondolom ott is érvényes a "jókor, jó időben lenni" mondás. Életre szóló élmény lehetett harcolni ezekkel a halakkal, melyet írásod jól tükröz.
Legalább öt bejegyzésre való "anyag" megfelelő, érdekes tálalása nem kis feladat, jól megbírkóztál vele. Gratulálok, további szép élményeket!
Üdv.
kocika

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.05.18. 21:42:22

@kocikafree: Kedves István!
Az tény, hogy a Római tóban gyönyörű halak élnek, de azért úgy láttam, hogy bár teli volt a tó horgászokkal, rajtunk kívül nem nagyon fogott senki 10 kiló felettit.
Úgy gondolom, hogy a sikerünk három dolognak volt köszönhető:

Egyrészt a tapasztalat, hiszen számos horgászatunk alkalmával megfigyeltük, hogy a minél beljebb van a szerelékünk, annál nagyobb halak jönnek, illetve a nyerő csali fogósságáról is már meggyőződtünk korábban.

Másrészt, a választott stratégia. Gábor és én már jó előre kigondoltuk, hogy mit, mivel, hogyan és be is jött. Ami különbségek voltak kettőnk felszerelése között inkább Gábort igazolták, de azért az enyém is jó működött, csak a zsinegem volt gyenge.

Harmadrészt a bevállalósaság, hiszen 2 db 22 mm-es pelletet feltenni a horogra nem teljesen ép észre vall, de bejött. :o)

Persze szerencsénk is volt, hiszen az mindig tényező a horgászatban. De úgy gondolom, hogy egy két nagy halat lehet szerencsével fogni, de ilyen sokat már jóval több, mint szerencse.

Mindenesetre van még a tarsolyomban pár jó írás, úgyhogy nem fogtok unatkozni a közeljövőben... :o)

Kapásjelző 2010.05.18. 22:09:16

@Bogyo_bacsi:
A nagy csali jó választás volt! Sok nagy pontyot fogtatok egy olyan vízen, ami hemzseg a kisebb testvéreiktől.
Jó napot is fogtatok ki, a frontos időt szereti a hal. Alapozó etetésnél nem szoktatok egy kis etetőanyagot is beszórni a szemes mellé?

Gabesz00 2010.05.19. 08:53:33

@Kapásjelző: Szia!
Mint már Tomi is leírta, nem hiszem, hogy az időjárásnak vol köszönhető ez a halbőség, hiszen egész héten fogtam a bőven 10 kiló felettieket. Inkább a tapasztalat, hogy kint tudtam lenni egy hétig, megtaláltam a nagyobb halak búvóhelyét és természetesen a csaliválastás. Egész héten nagyon ment a halibut pellet, furcsa módon bojlival talán csak két halat fogtam.
Nálam az alapozó etetés, csak bojliból és pelletből áll, soha nem etetetek szemes takarmánnyal, nagyon ritkán egy kis tigrismogyoróval. Ezt általában reggel és este szoktam elvégezni, attól függően, hogy mennyire eszik a hal. Kb. egy szobányi területet szórok meg. Ez általában mindig bevállik. Egyébbként nagyon sok hal van a tóban az ötödik napon már meguntam a bojlizást és egy sima egyszerű finomszerelékes fenekezővel 28 db. pontyot fogtam egy nap alatt egy bottal,1-4 kg.-ig. Harcsára is több kapásom volt, sajnos csak eggyet sikerült megfognom.
Üdv.: Gábor

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.05.19. 21:11:06

@Kapásjelző: Én szoktam etetőanyaggal is horgászni, mert általában kisebb pontyokra megyek, de ebben az esetben nem lett volna értelme a dolognak. Fater etetőkosaras szerelékkel horgászott az első napon és 14 kis pontyot fogott. Ha kifejezetten nagyhalakra megy az ember kifizetődőbb a darabosabb pelletekkel, bojlikkal való etetés. Persze semmiből nem vettünk méregdrágát. A pelletből 900 Ft volt egy kiló a lejárt szavatosságú mézes bojli meg ingyen volt. Én a két nap alatt max 10 kilót használtam el a folyamatos horgászat alatt. Ebből 3 kiló volt az ingyenbojli, 2 kiló master pellet ami tavalyról maradt és talán 5 kilónyi a hallibut pellet. Még maradt is valamennyi...

@Gabesz00: Szerintem sem az időjárás volt a mérvadó, hiszen jöttek a halak vihar előtt, vihar után, éjjel, nappal, esőben és tűző napsütésben is. Viszont biztosan számított a szezon, hogy május eleje volt. A halak próbálták feltölteni a tartalékaikat a közelgő ívásra...

vereshentes 2010.08.18. 19:54:07

Nagyon jók az irásaid gratulálok:D

Bogyo_bacsi · http://pecazas.blog.hu 2010.08.18. 21:04:22

@vereshentes: Szia! Köszönöm a gratulációt. Igyekszem megszolgálni... Remélem a jövőben lesz majd olyan cikk is, ahol közösen horgászunk... ;)
süti beállítások módosítása