Kereken öt esztendő telt már el, mióta útnak indítottam horgászblogomat. Ilyenkor az ember megáll egy pillanatra és eltöpreng: Vajon mi célt szolgál mindez? Mi értelme, a hihetetlen mennyiségű befektetett munkának, időnek és energiának? Úgy gondolom, hogy a belül szunnyadó kreativitásnak számomra ez a legélvezetesebb kibontakoztatási formája. A kalandokat nem csak átélni hatalmas élmény, de igényesen megírni és publikálni szintén érdekes kihívás. A leközölt novellák verbális stílusának folyamatos alakítása, a kép és videoanyag igényes megszerkesztése, az oldal arculatának formálása, mind-mind örömet okoznak nekem szerzőként. Nagy hangsúlyt fektetek az általam fontosnak tartott értékekre, mint például a természet és a halak tisztelete, a barátságok fontossága és a változatos, eredményes horgászkalandok bemutatására. A történetek kusza kavalkádja tulajdonképpen egy nagy egészet alkot, ami maga a blog és valójában én jómagam is.

Persze, mindezeknek csak akkor van értelme, ha valós igény is mutatkozik az írásaimra. Nos, a visszajelzések alapján örömmel mondhatom, hogy a blog él és pörög. Az elmúlt évek során több, mint 130 kerek történetet publikáltam. A látogatottság mára túlmutat a 180 ezren, a hozzászólások száma pedig már régen átlépte a 3000-es számot. Nemrégen útjára indított videó csatornám is szépen fejlődik. Mindezeket úgy értékelem, hogy bizony érdemes volt kalimpálni a klaviatúrát sok száz órán keresztül. A száraz statisztikákon túl, ami talán a legfontosabb számomra, hogy kialakult a blog körül egy nagyon jó baráti társaság, akikkel kéz a kézben pecázom végig az egész horgászidényt. Bizony, a mai rohanó világban talán a barátság az egyik legnagyobb érték és úgy gondolom, ez a legnagyobb ajándék, amit számomra a blogom ad.

Az elmúlt esztendő számomra a süllő éve volt

Nos, az elmúlt esztendő egyértelműen a süllő éve volt. Rengeteg szép rablóhalat csaltam horogvégre hónapról-hónapra. Elmondhatom, hogy számomra mára csupán a vadvizek adják meg azt a varázst, amit a horgászatban keresek: a kihívást, a kiszámíthatatlanságot és a teljes szabadság érzetét. Természetes vízen minden hal megfogása hatalmas élményt jelent... itt csakis saját tapasztalatainkra, megérzéseinkre támaszkodhatunk, ha eredményesek kívánunk lenni. Horgásztúráim során sokakkal megfordultam sokfelé, de íme néhány ember, akiknek külön köszönettel tartozom. Köszönöm Horváth Andrisnak, Makai Daninak, Nagy Rolandnak, Nagy Csabinak, Jimmynek, Ferenczi Csabinak, Edinek, Pocsai Pistinek, Szabolcsnak, Ratkai Mikinek, Somának és Zozónak, Faternak, Pintér Bencének, Gabesznak és Janinak, Nagy Tibinek és Váradi Andrisnak, Járóka Daninak és Atisnak hogy elkísértek kalandjaim során. Köszönöm a támogatást a Fishing Time magazin csapatának és minden kedves olvasómnak, akik nyomon követik írásaimat, vagy hozzászólásaikkal életet lehelnek blogomba. Görbüljön a bot következő öt esztendőben is! :o)