Nagyjából három esztendő telt el azóta, hogy útjára indítottam horgász blogomat. Abban az időben még csak maroknyi hasonló oldal volt található a neten. Az utóbbi évben viszont több tucat blog indult útjára különböző horgászattal foglalkozó témákban, különböző minőségben. Sokat gondolkodtam, hogy ez a jelenség miért most csúcsosodott ki... Talán, a nyomtatott és internetes horgászmédia közönséges reklámzuhataggá silányodása eredményezi, hogy a szerzők ezt az új formát választják önkifejezésük megvalósítására. Manapság a horgászírások csak egy dologról szólnak: Vásárold meg termékünket! Közben háttérbe szorulnak olyan értékek, mint a természet, a halak szeretete, a stratégia, a baráti kapcsolatok és a közös élmény megszerzésének öröme. Az én írásaim ezen értékrendek mentén készültek és bízom benne, hogy az internetes horgászirodalom kusza világában, honlapom egyedi színfoltot képvisel majd a közeljövőben is.
Manapság nagyon népszerű a horgászatban a specializáció. Sokan csak egyetlen módszer, egyetlen változatát választják, sokszor csak bizonyos márkájú felszereléseket, műcsalikat alkalmazva. Engem nem vonz ez a tendencia. Szerintem a változatosság gyönyörködtet és ez a horgászatban is igaz. Minél több halfajra, több féle módszerrel próbálkozik az ember, annál professzionálisabb horgásztudással rendelkezik majd a kalandok nyomán. Mint eddig mindig, most is kiemelt figyelmet szentelek a ragadozó halak horgászatának. Legkedvesebb módszerem a pergetés a jövőben is meghatározó témája lesz a blogomnak, akár fekete sügér, akár dunai pergetés, akár csukahorgászatról legyen szó. Időnként azonban próbát teszek természetes csalikkal is, hiszen nem szabad kizárni ezeket a módszereket sem repertoárunkból, mert sokszor így jutunk el a várva várt sikerig. Pontyhorgász barátaim sem maradnak majd olvasnivaló nélkül. Bár, az elmúlt időszakban kevesebb energiát fordítottam a potykák becserkészésére, próbáltam azonban célzottan a termetesebb példányokat nyakon csípni. A harmadik terület, ami fantáziámat mozgatja, az a dunai márnázás, keszegezés melyben, az utóbbi időben szép sikereket értem el. Ezeket a történeteket az elkövetkezendő hónapokban olvashatjátok majd blogomon.
Az utóbbi egy évben oly módon változtattam horgászati szokásaimon, hogy mindig oda és akkor megyek, arra a halfajra próbálkozok, aminek éppen szezonja van. Ez a stratégiaváltás nem megszokott sikereket hozott számomra, így a jövőben is ezen vezérszál mentén fogok tevékenykedni. Ismét kiemelt szerepet kaptak az utóbbi egy évben a természetes vizek kalandjaim során. A Dunán minden eddiginél több próbálkozást tudhatok a hátam mögött és újra megfordultam a Balatonon, első alkalommal pedig eljutottam a Tisza tóra is. Remélem, az olvasók között mindenki megtalálja magának azokat a szegmenseket az írásaim között, amelyek számára a legérdekesebbek…
Vannak emberek, akiknek ebben az évben is köszönettel tartozok. A két öregnek, Faternak és Kocikának, akikkel egyre ritkábban sikerül együtt horgásznom, de azok mindig feledhetetlen élményt nyújtanak. Dunai horgász haverjaimnak, Jimmynek, Lacinak, Daninak, Janinak és Hapcinak, akikkel már régóta vallatjuk az öreg folyó habjait. Köszönettel Tartozok Somának és Zolinak a táti élményekért és Robinak a Tisza tavi túránkért. Köszönettel tartozom továbbá Horváth Andrisnak, Györke Zolinak, Karoliny Lajosnak, Rózsa Zolinak, Becker Lacinak és Dávidházi Csongornak a közösen átélt kalandokért. Végül pedig szeretném megköszönni nektek, kedves olvasók, akik rendszeresen nyomon követitek történeteimet és hozzászólásokkal színesítitek azokat. Kiemelt köszönettel illetem Lacit, Gabeszt, Tibit, Ádámot, Ervint és Spinbladet… Remélem senkit sem hagytam ki a sorból. :oP
A következendő szezonban is számítok rátok!
Barátsággal
Tom