Június közepén Nagybivalyosra terveztünk egy háromnapos horgásztúrát, de sajnos a viharos szelekkel beköszöntő hidegfront meghiúsította terveinket. Mivel azonban szabadságainkat már kikértük, úgy döntöttünk, hogy ha nem is három napig, éjjel nappal, de azért kimegyünk horgászni ezen a hétvégén is. Amikor rögtönözni kellett, nem is eshetett más vízterületre a választásunk, mint az agostyáni Római tóra, ahol egy hónappal ezelőtt felejthetetlen élményekben volt részünk. Úgy döntöttünk, megkockáztatjuk a horgászatot kedvenc tavunkon, a kiszámíthatatlan, viharokkal baljós időjárás ellenére is. Mint utólag kiderült, jól döntöttünk.
Rossz időt jósoltak, de mégis mégis kellemes meleg fogadott minket Agostányban
Ezúttal nem keltünk olyan korán. Biztosak voltunk benne, hogy az előző napi felhőszakadás miatt a tó bővelkedni fog a szabad állásokban. A szerencse minket igazolt. A stégsor nagy része csupasznak bizonyult és a gáti szakaszon is akadtak még üres helyek. Most az utóbbi mellett döntöttünk. A gátról derekas dobásokkal elérhetőek a jó haltartó helyek és általában a széltől is védelmet nyújt a hosszú földsánc. Reggel hétkor már a szerelékek a helyükön pihentek a tó mélyebb részein.
Júniusra már szépen megerősödtek a partot szegélyező nádszigetek
Fater minkét botjával pontyra próbálkozott giliszta, kukorica csalival. Én ezúttal fenekezőre szereltem harcsázó botomat és a méretes horogra három szál piócát tűztem fel. A szereléket a gátőrház elé dobtam be, ahol a víz mélysége jelentős. Másik pálcámmal a már megszokott önakasztós szerelékkel a pontyokat, vettem célkeresztbe a horog mellé felfűzött két szem polip – tintahal – kagyló ízesítésű 16 mm-es hallibut pellettel. Természetesen a csalit a már jól bevált 'tenger kincse' ízesítésű dippbe mártottam. Az így aromásított csali mindig előbb meghozza a várt kapást, mint a natúr.
Célbavettem a tó közepét, de felbukkanni láttam egy szörny fejét
A halak a mai napon nagyon nehezen indultak be. Fater többször is luftot ütött, amit annak tudtunk be, hogy a halak nagyon finnyásan kapnak. Az elsőt nekem sikerült megakasztanom egy kétkilós tükrös személyében. Nem gatyáztam sokáig, percek alatt a parton pihegett a meglepett bajuszos. Miután én is többször sikertelenül suhintottam be néhány orsótépő kapásnak, egyszer csak megállt a kezemben a pálca. Éreztem, hogy most valami nagy halat akasztottam. Átkoztam az eget, hogy bár megvettem az új jó minőségű zsinórjaimat, mégsem csévéltem még fel a dobra. Így most is nagyon óvatosan kellett fárasztanom a megvadult behemótot, ami az utolsó pillanatban a part mellett akadt le a horogról. Ekkorra már egy kisebb tábor gyűlt össze mögöttem, de sajnálatos módon csalódást kellett okoznom nekik. Ekkor kivettem a harcsázómat és helyette belegyintettem egy másik pontyozót is, hallibut pellettel csalizva. Hát ha van még több hasonló pikkelyes is a környéken...
Egy gyönyörű két kilós tükrös volt az első jelentkező aznap
A következő hal ismét az én horgomon jelentkezett. Egy érdekes mintázatú kettőharmincas pikkelyes ponty volt az elkövető. Örültem a fogásnak, de a nagy hal elvesztése kis keserűséget csalt a horgászatomba. Közben faternak vágta fel valami a kapásjelzőjét a gilisztás botján, de hiába akasztott, pár perc után neki is elment a nap hala. Tanakodtunk, hogy miért lehet az, hogy vagy nem sikerül megakasztani az elhúzós kapásokat, vagy egy pillanatra akasztunk és elmegy az elkövető, vagy pedig ha nagyobb hal kerül a horogra, azt nem tudjuk megtartani, pedig a felszerelés ugyanaz, mint a múltkori volt. Úgy ítéltük meg, hogy az első két problémáért amurok lehetnek a felelősek, hiszen körülöttünk itt is – ott is fogtak kisebb példányokat közülük. Az amur csontos szájában nehezebben akad a horog és a bevágással is tovább kell várni, mert nem felszippantja a csalit, hanem a szájával fogva szalad el vele. A harmadik probléma pedig abból fakadhatott, hogy a pontyok nagyon finnyásan kaptak aznap és a horog csak a szájuk sarkát csíphette el.
A halas pellet ismét bizonyított. Én az összes halat ezzel a csalival fogtam
Na, ez a kettőharmincas vajon milyen mintázatú?
A délelőtti eseményeket hosszú kapástalan időszak követte. A hátunk mögött többször elhaladt egy sporttárs, aki sörért igyekezett a büfébe. Minden egyes alkalommal egyre ziláltabban festett, de sosem felejtette el megjegyezni nekünk, hogy ő bizony ma amurra megy. Délután kettő körül fater is meglátogatta a büfét. Ahogy látóhatáron kívül ért, egyből szép kapásom kerekedet. A hal könnyen jött kifelé, éreztem, hogy nem pontyosan mozog. Segítséget kértem az amurozó sporttárstól, aki éppen megint sörért iparkodott a büfé felé, hogy segítsen már megmeríteni. A partnál láttam fordulni a halat és felkiáltottam: Ez egy amur! Segítségem erre azt válaszolta, hogy ő is látta és ez bizony ponty... Mondom, hogy amur! - feleseltem. A sporttárs megmerítette a kettőfeles növényevőt és büszkén magasra emelte: Na látod, hogy ponty. Szép nyurga! Én erre csak ennyit válaszoltam: Hány sört ittál ma? Akkor mélyen belenézett a szákba és arcát kezeibe temette. Túl sokat... - válaszolta. :o) Tehát, csakugyan amurok voltak a tettesek a sikertelen akasztások alkalmával.
A zsiványkodó növényevők közül az egyik fennakadt a horgomon
Miután megszabadítottam az ezüst torpedót koloncától, gyorsan beraktam a szákba és beírtam a naplóba. Fater már közeledett, mikor újracsaliztam. Gondoltam, megtréfálom az öreget. Mikor megkérdezte, hogy volt e valami, csak annyit válaszoltam, hogy egy mozdítás sem. A gyűrűs szákban az amur még nem tért magához, fejjel lefelé kapkodott levegő után. Átkiabáltam faternak: Az egyik hal kezdi feldobni a pacskert. Igazgasd már meg őket! Lebukdácsolt az emelkedőn és elkezdte igazgatni a szákot. Te, mi a fene ez? Mi van van benne? Mi ez itt? Egy amur? Mikor fogtad? - csodálkozott. Én nem fogtam semmit, biztosan beleúszott a szákba... - feleltem nevetve. :o)
Végül faternak is bejött a hal és megtörni látszott az átok...
Délután a halak ismét kezdtek megélénkülni. Itt is, ott is fogtak kisebb pontyokat. Fater egyik, majd másik botján is egy – egy két kiló alatti bajuszos jelentkezett. Már ideje volt, hogy ő is eredményt produkáljon. Mivel már neki is sikerült megfognia a kvótát, úgy döntöttünk, hogy lassan indulunk hazafelé. Megegyeztünk, hogy többet már nem fogunk dobni aznap.
Egy hetyke horgász és egy hetyke potyka
Fater elindult a kocsi felé a cucc egy részével, amikor gyors egymásutánban mindkét bent lévő botommal kifárasztottam egy egy kisebb pontyot. Már vagy két órája be voltak dobva, de csak most jött rájuk jelentkező. Mikor apám visszajött, leesett a húsz fillér: Az összes hal szinte akkor kapott, amikor fater nem volt a közelben. Ergo, ő a kapástalanság igazi oka!!! Most, hogy végig gondolom, Kecskéden is így történt az eset... :o)
Utolsó bedobásra egy hibátlan pikkelyes...
...és egy gerinc problémákkal küszködő kisebb társa kapott
Miután visszaengedtünk az utolsó két vendéget, összecsomagoltunk és indultunk haza. Bár ma is sikerült mindkettőnknek nagy halat akasztani, most mégsem jártunk sikerrel. De hiszen ilyen a horgászat. Sikerek és kudarcok kusza kavalkádja. Mindenesetre, a mai napon sem csalódtunk a tóban, hiszen mindketten fogtunk kisebb halakat és azért megvolt az esélye a nagy fogásnak is...
Ugyan a mai napon nem fogtuk halálra magunkat, de mégis jól szórakoztunk